Translate

2017. április 8., szombat

Sült padlizsános tészta, paradicsommal és olajbogyóval

Ha lustanapot tartasz, ez az ebéd éppen jó, kb. 15 percnyi munka van vele. Amíg a padlizsán sül, nincs dolgod, a többivel meg elkészülsz, amíg fő a tészta.


Hozzávalók:
  • 3 db kisebb padlizsán, félbevágva
  • pár szelet aszalt paradicsom, olajostól
  • egy marék karikára vágott olajbogyó (most paprikával töltött)
  • kakukkfű
  • szurokfű, 
  • bazsalikom, 
  • bors
  • fokhagyma (nálunk helyette hing)
  • 0,5 kg (durumlisztből készült) tészta
A félbevágott padlizsánokat a sütőben meggrilleztem, majd a belsejüket kikapartam.

Odatettem a tésztafőző vizet, amikor felforrott, beleöntöttem a tésztát és megfőztem.

Közben egy serpenyőben megforrósítottam a paradicsomról lecsöpögtetett olajat, beletettem a hinget (ez a fokhagyma helye), rákerült az apróra vágott paradicsom, a felszeletelt olajbogyó, a padlizsánpüré, a fűszerek, és jól összeforraltam.

A közben kifőtt tésztát rászedtem és alaposan összekevertem.

Ettünk, és azóta tovább lustálkodom.

A 33. Blogkóstoló kiírása



Mintegy önjelöltként, újra én vagyok a háziasszony. Igyekszem majd, hogy megfeleljek. Köszönöm a Simone gasztroságai blog írójának, Líviának, hogy ismét az én koordinálásommal folytatódhat a játéksorozat.
Itt a nyakunkon a húsvét, ezért a jelentkezési határidő legyen április 29., hogy senki ne maradhasson le, aki szívesen játszana (ha mégis úgy lenne, írjon nekem és megoldjuk, hogy "mellékvágányon" részt vehessen).

Olyan gasztrobloggerek, honlap írók jelentkezzenek, akik minimum 30 feltöltött recepttel rendelkeznek (ez azért fontos, hogy a játékosok kényelmesen válogathassanak), DE AZT GONDOLTAM KI, ha valaki nem tölt fel recepteket az internetre, de szívesen játszana, engedünk neki teret, ezúttal hirdetek egy "B" futamot is, azoknak, akik csak főznek és tőlük nem főz senki.

A játék menete:
A klasszikus "futam": a jelenkezőket véletlenszerű sorsolással sorba rendezzük, és mindeki az utána következő blogra feltöltött receptekből készít el minimum egyet, úgy, hogy a lehető legkevesebbet változtat rajta, de természetesen egy bizonyos szintig a maga képére formálhatja (pl.: a vega-hús, gluténérzékeny-glutén, tejérzékeny-tej, cukor-egyéb édesítő, stb, felmerülések, és más apró-cseprők, amik azért meghagyják az ételt annak, aminek az eredeti szerző gondolta, de a játékost sem kényszerítik önmagukkal szembeni korlátokra). 
Kérek mindenkit tegye ki a blogbejegyzésébe az eredeti recept linkjét.
Az elkészült ételről 1 db fényképet és a blogbejegyzés linkjét küldjétek el nekem. Kérek mindenkit, erre figyeljen, mert jobb minőségűek ezek a képek, mint a blogokról levadászottak, azon kívül az összefoglalót is könnyebb úgy megírni, hogy nem kell külön keresgetni.

A "B" futam: részükre is sorsolok a játékra jelentkezett internetes receptírók közül, elkészítik az ételt, lefényképezik, leírják a receptet, és elküldik nekem emailben mindkettőt.


Fontosnak tartom, hogy ez a játék csapatépítésről, egymás megismeréséről szóljon, arról, hogy bemutatjuk az általunk kiválasztott bloggert és az ételét, és semmilyen formán nem degradáljuk az eredeti ételt, annak alapanyagait, stb..

Ami még nagyon fontos:
Nagyon szeretném, hogy aki jelentkezett, az játsszon is! Ne rontsa el másnak az örömét, hiszen tudjuk, ebben az egészben a várakozási izgalom a legnagyobb. Mindenki nagyon várja, mit választanak tőle, miért választják azt, és hogyan formálja a másik a saját képére.

Tehát: 
2017. április 29-ig várom a jelentkezéseket, ITT A BLOGBEJEGYZÉSNÉL, HOZZÁSZÓLÁSBAN,  esetleg a hogymegtudjuknezni@gmail.com e-mail címen, mert nem szeretném, hogy bárkit is ne vegyek észre egy-egy csoportbejegyzésben tett jelentkezésnél a Facebookon.
A munkám miatt nem minden nap tudok netezni, de ha mondjuk 2 nap múlva sem kaptál visszajelzést a jelentkezésedről, írjál nekem!

Köszönöm, ha velem játszotok, és várom a jelentkezéseiteket!


Még mindig ez a kedvenc képem a saját kóstolásaim közül, ezért újra ezt teszem ide.



 

2017. március 25., szombat

A télből a tavaszba: juhtúró és medvehagyma

Nem vagyunk elvakult medvehagyma rajongók, de azért minden szezonban csinálunk belőle ezt-azt. Most spenóttal és juhtúróval összepárolva főtt tésztára került. Nem mellesleg, a tészta főzési ideje alatt kész a párolás, így lustaebédként is számontartható. (Tehéntúróval ugyanolyan finom.)



Hozzávalók (ez nekünk 6-8 adag):
  • 75 dkg durum tészta
  • 1 evőkanálnyi vaj
  • 1 marék spenót
  • egy csokor csíkokra vágott medvehagyma
  • őrölt bors
  • 60 dkg juhtúró
Odatettem a tésztafőző vizet forrni, közben csíkokra vágtam a medvehagymát.

Egy serpenyőben felforrósítottam a vajat, rátettem a spenótot és a medvehagymát, időnként kevergetve pár percig pároltam. A végén jó sok borsot ráőröltem.

Közben beleszórtam a tésztát a vízbe és nyolc percig főztem.

A  juhtúrót rámorzsoltam a megpárolt levelekre, majd a megfőtt tésztával jól összekevertem.

Nem számoltam össze, hányszor hangzott el a : hát, mami, ez nagyon finom lett...




2017. március 4., szombat

A Blogkóstoló különleges fordulójának összefoglalója

Kedves mindenki, aki olvassa!

Először is elnézést kérek, hogy egy hetet kellett várni erre az összefoglalóra, de sajnos -mint ahogyan azt már megírtam egy-két lehetséges helyen -, nem igazán úgy alakultak a dolgaim az utóbbi hetekben, mint ahogyan azt szerettem volna.

Amikor megszületett ennek a különleges fordulónak az ötlete a fejemben, akkor arra gondoltam, méltóképpen emlékezzünk meg  a Kedvenc Kajáink Kicsiny Konyhánkból blog írójára, Hajdu István Lászlóra, akit Gasztropajtiként ismer remélhetőleg az égi bloggertársadalom is.

Aztán persze, betegségbe folyton visszaesés ide, egyéb problémák oda, elég sokat gondolkodtam azon, mit is írok majd ebben az összefoglalóban, ami méltó, és kedves. Úgy alakult, hogy ezt Lívia, a Simone gasztroságai blog írója "megoldotta". Kedves Lívia, remélem, nem baj, hogy a te gondolataid kerülnek ide:

"Olyan gasztrobloggerre emlékezünk, aki színes palettájú, házias blogot írt sokak örömére. Hajdu István László kiemelkedő szerepét a gasztrobloggerek között senki nem vitatja, receptjei számos médiafelületen megtalálhatóak voltak. Beszélgetős stílusú bejegyzései számomra olyanok voltak, mintha ismernénk egymást, mint a fiú a szomszédból, aki közvetlen és barátságos, no meg segítőkész, mert nagyon az volt. Sajnos már fizikálisan nem lehet közöttünk, de emlékét méltóképp megőrizzük. Meleg szívvel ajánlom mindenkinek az áltla készített é közreadott recepteket a Kedvenc Kajáink Kicsiny Konyhánkból
blog felületén.
Mottója: "Az ételkészítés öröme és a hangulat a legfontosabb. Ezek nélkül nincs értelme hozzákezdeni.""

Lényegesnek tartom még, hogy megjelenjen ebben az összefoglalóban - azŐrültSzakács is fontosnak tartotta a saját blogbejegyzésében -, az is, amit Gasztropajti magáról mondott bemutatkozásként:


"Hajdu István László vagyok.
Gasztropajti.
Gasztroblogger, de egyébként viszonylag normális.
Nyugdíjas órás, képalkotó, amatőr gasztronómus, hobbiszakács, stb. 
Nem ennek születtem, de így alakult.
Súlyos betegségem miatt, néhány éve rengeteg szabadidőt kaptam a sorstól. Volt, amit elvett cserébe, de nem haragszom érte. Remélem, továbbra is jó viszonyban maradunk! Ha már így alakult, igyekszem ezt az állapotot minél tartalmasabban kihasználni. Ezért kezdtem az átlagnál többet foglalkozni a gasztronómiával, magam szórakoztatására, és esetleg mások hasznára. Az antarktiszi kivételével, minden nemzet konyhájában otthon vagyok; azt még nem próbáltam! Szeretek írni, néha túlzottan bőbeszédűen is, de egyéni stílusban. A lényeg azért mindig kihámozható a sok süket duma közül, ha figyelmesen olvastok a sorok közt!"

Aztán lényegesnek tartom még azt is, hogy ez a játék olyan színesre, olyan széles spektrumúra sikeredett, mint amilyen Gaszropajti gasztronómiai ténykedése volt.

És végül, Karcsinak, a Karcsi főzdéje blog írójának tartozom egy vallomással: Igen, Karcsi, elbőgtem magam az utolsó mondatodon, mindahányszor elolvastam a bejegyzésedet.

Kedves olvasó, olvasd jó szívvel, az itt következőket, és látogasd továbbra is Gasztropajti blogját, mert majd mindig találsz benne valami finomat, tetszetőset, amit azután bátran kipróbálhatsz!
 

Leves:


Karcsi főzdéje blog:

Főételek:

Sherpa konyhája blog:



Takarékos konyha blog:


Zsuzsa ízutazásai blog:


Olgis kipróbált receptjei blog:



Simone gasztroságai blog:


Kisildi blog:



Őrülten jó ételek blog:

 Legjobb receptjeim blog:


 Danadi's Kitchen blog:



A parókia konyhájából blog:


 Sütök - Főzök blog:


Hogymegtudjuknézni blog:



Desszertek:

Aranytepsi blog:


Tortafüggő Marisz blog:



teller-cake blog:


Fűszermánia blog:


Kipróbált és bevált receptek blog:

2017. március 3., péntek

"Bolognai" rakott krumpli egy különleges alkalomból



Amikor elkezdtem szervezni a Blogkóstoló játéksorozat különleges fordulóját, a jószándék vezérelt, azt gondoltam méltóképpen emlékezünk meg elhunyt bloggertársunkról, hamar kiválasztok a Gasztropajti konyhája blogról egy ételt, és hamar megfőzöm. Ezzel nem is volt baj, elkészült a kiválasztott bolognai rakott krumplinak elnevezett étel, aztán gyorsan el is fogyott, mert nagyon finom volt. Azután beteg lettem, mindenféle problémák is akadtak a mindannapjainkban, és tegnapelőtt eszméltem rá, hogy a bejegyzést nem írtam meg.

Most pótolom, és nagy tisztelettel gondolok az étel kitalálójára, Hajdu István Lászlóra.

Az eredeti recepten én annyit változtattam, hogy nem került az öntetbe liszt.
 
Hozzávalók:

Az alap:
  • 2 kg felkockázott főtt krumpli
A ragu:
  •  kevés olaj
  • 2 db felkockázott hagyma
  • 2-3 gerezd szétnyomott fokhagyma
  • 50 dkg-nyi darált hús
  • 30 dkg-nyi paradicsompüré
  • kakukkfű
  • szurokfű
Az öntethez:
  • 0,5 liternyi tejföl
  • 4 db tojás
  • 1 marék reszelt sajt

Amíg a krumpli főtt, addig az olajon megpároltam a hagymákat, a darált húst, ráöntöttem a paradicsomot, fűszereztem, készre főztem.

Összekevertem az öntethez valókat.

Egy tűzálló edény aljára került a krumpli, rá a ragu, a tetejére az öntet, és 175 fokon kb. 31 perc alatt megsült.

Gyorsan készül és finom.




















2017. január 29., vasárnap

Fasírt és zelleres paradicsompüré, vegán módon

A vegán fasírtok ügyében mindig kihívást jelent az állag, nehezebben marad egyben, mint a nem vegán alapanyagokkal készültek.

Viszonylag ritkán készül nálunk szója alapú étel, egyszer-egyszer használunk tofut. Az egyik vegán FB csoportban láttam egy bejegyzést, tofu gombócok készültek paradicsomszósszal. Azt írta Hajdu Ferenc, az étel készítője, hogy csicseriborsó lisztet használt kötőanyagként. Nagyon formás gombócok voltak, ezért a látottak alapján kitaláltam egy finomnak ígérkező ételt. Jól tettem.




Hozzávalók: (kb. 4 adag):

a gombócokhoz:
  • 30 dkg füstölt ízű tofu
  • 1 cikk fokhagyma (én 1 mokkáskanál ördöggyökérport /(asafoetida, hing/ használtam helyette)
  • én most falafel fűszerkeveréket használtam, de bármilyen fűszer jó, amit szeretünk a fasírtokba
  • 1,5-2 evőkanálnyi csicseriborsóliszt, plusz egy kevés a "hempergetéshez"
  • kevés olaj a kisütéshez, de főzheted is a szószban
a zelleres paradicsompüréhez:
  • 2 doboz egészes paradicsomkonzerv
  • 15 dkg-nyi reszelt zellergumó
  • 3 szál szárzeller
  • bors
  • fokhagyma, vagy ördöggyökérpor (asafoetida, hing)
  • bazsalikom, szurokfű 
 A reszelt zellert forró olívaolajban a fűszerekkel átpirítottam, beleöntöttem a paradicsomkonzerveket, és beleszórtam a felszeletelt zellerszárakat.
A főzés közbeni kavargatástól a konzervparadicsomok szétmentek, így külön nem kellett pürésíteni (nem szerettem volna, ha egy egyenletes masszává válik), kissé egyenetlen, a szósznál sűrűbb állagú étel lett. nem használtam hozzá külön sűrítő anyagot, csak a konzerv levét főztem el.


Amíg a paradicsompüré főtt, a tofut villával összetörtem, összekevertem a többi hozzávalóval. Vizes kézzel gombócokat formáztam, csicseriborsóliszben meghempergettem, és forró olajban kisütöttem.

Főtt krumpli volt hozzá.

Azt el kell mondanom, hogy mi a paradicsomos ételeket a maguk valóságában szeretjük, nem teszünk bele cukrot egyáltalán, de persze, tudom, hogy nem ez az általános. Ha kedvet kapsz ehhez, amiről írtam, édesítsd kedvedre!

Gasztropajtira emlékezünk - Blogkóstoló különleges forduló




2016.  december 15. óta az égi interneten blogol. Hiányoznak a leírásai, amiktől bizony az volt az érzésed, hogy "csak" beszélget veled, és akár együtt is főzhetnétek, ehetnétek. Tudtad belőlük, hogy a feleségével bensőséges és teljes a kapcsolata. Nézted a képeket, és az volt az érzésed, hogy bele kell harapni, bele kell kanalazni az ételébe, mert az ÉTEL-t láttatta, úgy, ahogy esszük, és úgy, ahogy kívánjuk. A gasztrofotózási tudományát pedig jó szívvel megosztotta velünk, így bárki eltanulhatta a technikákat.

Azt gondoltam, méltó úgy emlékezni Gasztropajtira, hogy rendezünk egy külön fordulót, és kóstolunk a blogjáról.
Lássuk be, a Kedvenc Kajáink Kicsiny Konyhánkból cím, a kicsiny konyha kifejezés átvitt értelmét tekintve nagyon szerény. Nagy konyhát vitt, széles spektrumút, ahogyan ő fogalmazott, az antarktiszi kivételével minden nemzet konyhájában otthon volt.

Nos, legyünk otthon mi is Hajdú István László konyhájában! Azzal a vidámsággal válogassunk tőle, ami az írásaiból sugárzott, és olyan jóízűen együk majd az ő receptjei alapján főzött ételt, mintha vele együtt falatoznánk.


Mivel a forduló jellege miatt nincs sorsolás, elég lenne a végső határidőt kiírnom, de hogy tudjam, kiknek a blogbejegyzésére számíthatok, ezért kérem, hogy

2017. február 8-ig jelentkezzetek 

itt, a blogbejegyzés megjegyzéseiben a nevetekkel és a blogotok linkjével, majd az elkészült ételek fotóit és a blogbejegyzések linkjeit 

2017. február 26-án éjfélig küldjétek meg a hogymegtudjuknezni@gmail.com e-mail címre.

A Blogkóstoló játék alapszabálya, hogy olyan bloggerek jelentkezhetnek, akiknek legalább 30 blogbejegyzésük van, minimum egy receptet kell választani a részére kisorsolt blogból, a lehető legkevesebb változtatással kell elkészíteni a kiválasztott ételt, lefényképezni, és blogbejegyzést írni belőle. A blogbejegyzésben szerepelnie kell az eredeti receptnek is, és annak, hogy a Blogkóstoló játék keretein belül készült. Én most eltekintek a minimum 30 recepttől, mivel nem egymástól főzünk, hanem mindenki Gasztropajtitól, és az ő blogján sokszor 30 recept közül válogathatunk, tehát nyugodtan jelentkezz akkor is, ha nincs blogod, megoldjuk!

A fordulót követően, a 32. Blogkóstoló háziasszonya,  Simonné Pammer Lívia, a szokásos rendben adja tovább a stafétabotot.

Jó válogatást, jó főzőcskézést és jó étvágyat kívánok!
M.




2017. január 14., szombat

Lencsesaláta, aminek a nagy része nyers

A 32. Blogkóstolóról ebben a bejegyzésben már mindent elmondtam.

A második "kóstolásom" ez a lencsesaláta, amit Szilveszter napján csináltam, és másnap ettük, így vélhetően nagyon gazdagok leszünk az idén.

Most is idemásolom az eredeti bejegyzést az Őrülten jó ételek blogról, és kiegészítem a magam "mondandójával": én nem tettem bele porcukrot, és a lencsét nem "direkt" főztem, hanem az egyébként fővő vegán lencselevesből mertem ki (ezért eredetileg annyival többett tettem bele) a bezöldségelés előtt. Még annyit, hogy az általában beszerezhető "főzési" lencse, feketelencse és vöröslencse keverékéből született a saláta, mivel a leves ezekből főtt. Ennek a hármasnak az az érdekessége, hogy a vöröslencse jobban, hamarbb szétfő, a fekete pedig kevésbé szétfővő típus, így a hármas állag egy különleges texturát adott az ételnek. Még egy piciben eltértem az eredeti recepttől, én nem szoktam áztatni a lencsét, így most sem tettem, mivel ügyetlen főző vagyok, és hajlamom van az áztatás után péppé főzni az egészet,


Tehát, a Csaba leírása:

Hozzávalók:
20 dkg lencse
3 db alma
3 szál szárzeller
2 p. tejföl (1/175g)
2 ek. torma
4 ek. olívaolaj
2-3 db babérlevél
porcukor (ízlés szerint)
szerecsendió
A lencsét egy éjszakára beáztatjuk, majd átmossuk és sós, babérlevéllel ízesített vízben puhára főzzük; lecsepegtetjük, kihűtjük.
Az öntethez a tejfölöket a tormával, és az olívaolajjal összekeverjük, sóval, frissen reszelt szerecsendióval, és ízlés szerinti mennyiségű porcukorral ízesítjük. (én csak egy egész pici cukrot tettem bele)
A szárzellert és az almát kicsi kockákra vágjuk, majd a lencsével együtt, alaposan összeforgatjuk az öntettel.







Brutál csípős, savanyú, és kimondhatatlanul finom



Kifogtam egy őrült pasit. Pontosabban: először ő fogott ki engem, amikor elkezdte követni a blogomat. Azután pedig én is figyelni kezdtem az ő őrülten jó ételeit.
Ráadásul a képeit is imádom. Nem megkomponált képek, hanem az ennivaló maga. Úgy láttatja, hogy kedved szottyan az ételbe beleharapni, belekanalazni, nem pedig csendéletet nézegetsz a monitoron.

Szóval, a 32. Blogkóstoló alkalmával a forduló háziasszonya, Lívia - aki a Simone gasztroságai blog írója -, azŐrültSzakácsot sorsolta ki nekem,

Egyrészt imádtam a blogon kutakodni, másrészt nem, mert szinte nem volt olyan étel, amit ne akartam volna megfőzni, vagy megsütni. Végül három bejegyzést választottam ki. Kettőt meg is csináltam, a harmadik is nemsokára sorra kerül.
Ebben a bejegyzésben a Muravidéki sertéskarajt mutatom be. Annyit változtattam, hogy mi zelleres krumplipürével ettük. Azt hozzá kell tenni, hogy ez a ragu nagyon finom. Amíg tartott, Bálint még szendvicsre is tett belőle.

Átmásolom ide az eredeti receptet, és melléírom kisebb betűkkel az én megjegyzéseimet.

Hozzávalók:
 
60 dkg sertéskaraj
2 gerezd zúzott fokhagyma
10 dkg kolozsvári szalonna
10 dkg csemegeuborka
10 -12 dkg ecetes pepperóni (méret függő, kb.8-9db)
1 fej vöröshagyma
1 dl vörösbor
1 ek. liszt
kakukkfű
bors, só
fűszerpaprika, csak a színe miatt (ezt én nem tettem bele)

A sertéskarajt felszeleteljük, kissé megklopfoljuk, majd egy éjszakán át,  fokhagymás - borsos pácban pihentetjük. (Ezt én úgy csináltam, hogy rászórtam a szeletek egyik oldalára a zúzott fokhagymát, elkentem rajta, őröltem rá borsot, csurgattam rá olívaolajat, és rátettem a következő szeletet, így értelemszerűen csak az alső szeletnek volt bekenve mindkét oldala.)

A szalonnát és a vöröshagymát apró kockákra vágjuk, és együtt szépen lepirítjuk.
 
Az uborkát felkarikázzuk (én kockákra vágtam) és az alapra dobjuk, pár perc elteltével, leszórjuk egy csapott evőkanál liszttel.
 
A lisztet elkavarjuk, felöntjük a borral, és kb ugyanannyi vízzel; hozzáadjuk a felkarikázott pepperónit, kakukkfűvel, borssal, sóval ízesítjük, majd kis lángon, lassan összeforraljuk. Csak a színe miatt, egy picike fűszerpaprikával megszórhatjuk, de ez egyáltalán nem kötelező, mert ez inább egy ragu, és nem szaft. (Mondtam az előbb is, hogy ezt én is kihagytam.)
A karajszeleteket megsütjük (forró serpenyőbe tettem az olajozott hússzeleteket, sót szórtam rájuk, hirtelen megpirítottam, majd egy kicsit lefedve pároltam, aztán levettem a fedőt és elpárologtattam a nedvességet), és tálaláskor rákanalazzuk a ragut.

 



Zelleres krumplipürével ettük, és imádtuk. Ezen most vitatkozunk az urammal, ő ezt a szót nem használná, mer'hátmégiscsak, inkább azt kellene írni, hogy nagyon ízlett.

2017. január 12., csütörtök

Leves, ami télies, mégis könnyed

Levesre vágytam, ami télies és könnyed. Sikerült kitalálnom egy ilyet, és mondhatom, nagyon jó lett. 



Azt azért most is elmondom, minden mindennel helyettesíthető. Ha az van otthon, vagy könnyebben jutsz hozzá, csináld "normál" kelkáposztából, és sárgarépábó, vagy sütőtökből. Hidd el, finom lesz!

Hozzávalók:
  • 1 evőkanál olívaolaj
  • 4 szelet császárszalonna, csíkokra vágva
  • 15 dkg (szürekemarha)kolbász hosszában félbevágva, felszeletelve
  • 1 kisebb vöröshagyma apróra kockázva
  • 2-3 cikk összezúzott fokhagyma
  • 30 dkg édeskrumpli feldarabolva
  • 15 dkg csíkokra vágott fodros kel
  • 2-3 kávéskanálnyi só
  • 2 evőkanálnyi csípős torma 
  • 2 evőkanálnyi juhtúró
a galuskához:
  • 1 db tojás
  • 2 evőkanál juhtúró
  • 1 evőkanál csípős torma
  • 2 púpos evőkanál teljes kiörlésű tönkölybúzaliszt
A bacont és a kolbászt az olívaolajon ropogósra sütöttem, majd egy szűrőkanállal kiszedtem az olajból.

A hagymát a fazékban visszamaradt zsiradékon megpároltam úgy, hogy a sót is rászórtam. Hozzátettem a fokhagymát, rászórtam az édeskrumplit, összepirítottam, és felöntöttem 2 liter vízzel. Amikor az édeskrumpli már majdnem teljesen puha volt, beleszórtam a felcsíkozott fodros kelt, aminek csak pár perc a főzési ideje.

Amíg újra felforrott a leves, összekevertem a galuska hozzávalóit, és 3-4 percnyi forralás után beleszaggattam. Nem túl apró galuskákat csináltam, úgy gondoltam, ilyen hosszúak illenek ebbe a levesbe.

Amikor kész lettem a szaggatással, egy kistálkában összekevertem a 2 evőkanálnyi csípős tormát és a juhtúrót, felhígítottam egy kis levessel, és beleöntöttem a kutyulékot a fazékba, Ekkor már csak egy kicsit forraltam, elzártam a tüzet, és pár percig hagytam "pihenni" úgy, hogy a kolbász és szalonna darabokat visszatettem bele.