Translate

2017. január 14., szombat

Lencsesaláta, aminek a nagy része nyers

A 32. Blogkóstolóról ebben a bejegyzésben már mindent elmondtam.

A második "kóstolásom" ez a lencsesaláta, amit Szilveszter napján csináltam, és másnap ettük, így vélhetően nagyon gazdagok leszünk az idén.

Most is idemásolom az eredeti bejegyzést az Őrülten jó ételek blogról, és kiegészítem a magam "mondandójával": én nem tettem bele porcukrot, és a lencsét nem "direkt" főztem, hanem az egyébként fővő vegán lencselevesből mertem ki (ezért eredetileg annyival többett tettem bele) a bezöldségelés előtt. Még annyit, hogy az általában beszerezhető "főzési" lencse, feketelencse és vöröslencse keverékéből született a saláta, mivel a leves ezekből főtt. Ennek a hármasnak az az érdekessége, hogy a vöröslencse jobban, hamarbb szétfő, a fekete pedig kevésbé szétfővő típus, így a hármas állag egy különleges texturát adott az ételnek. Még egy piciben eltértem az eredeti recepttől, én nem szoktam áztatni a lencsét, így most sem tettem, mivel ügyetlen főző vagyok, és hajlamom van az áztatás után péppé főzni az egészet,


Tehát, a Csaba leírása:

Hozzávalók:
20 dkg lencse
3 db alma
3 szál szárzeller
2 p. tejföl (1/175g)
2 ek. torma
4 ek. olívaolaj
2-3 db babérlevél
porcukor (ízlés szerint)
szerecsendió
A lencsét egy éjszakára beáztatjuk, majd átmossuk és sós, babérlevéllel ízesített vízben puhára főzzük; lecsepegtetjük, kihűtjük.
Az öntethez a tejfölöket a tormával, és az olívaolajjal összekeverjük, sóval, frissen reszelt szerecsendióval, és ízlés szerinti mennyiségű porcukorral ízesítjük. (én csak egy egész pici cukrot tettem bele)
A szárzellert és az almát kicsi kockákra vágjuk, majd a lencsével együtt, alaposan összeforgatjuk az öntettel.







Brutál csípős, savanyú, és kimondhatatlanul finom



Kifogtam egy őrült pasit. Pontosabban: először ő fogott ki engem, amikor elkezdte követni a blogomat. Azután pedig én is figyelni kezdtem az ő őrülten jó ételeit.
Ráadásul a képeit is imádom. Nem megkomponált képek, hanem az ennivaló maga. Úgy láttatja, hogy kedved szottyan az ételbe beleharapni, belekanalazni, nem pedig csendéletet nézegetsz a monitoron.

Szóval, a 32. Blogkóstoló alkalmával a forduló háziasszonya, Lívia - aki a Simone gasztroságai blog írója -, azŐrültSzakácsot sorsolta ki nekem,

Egyrészt imádtam a blogon kutakodni, másrészt nem, mert szinte nem volt olyan étel, amit ne akartam volna megfőzni, vagy megsütni. Végül három bejegyzést választottam ki. Kettőt meg is csináltam, a harmadik is nemsokára sorra kerül.
Ebben a bejegyzésben a Muravidéki sertéskarajt mutatom be. Annyit változtattam, hogy mi zelleres krumplipürével ettük. Azt hozzá kell tenni, hogy ez a ragu nagyon finom. Amíg tartott, Bálint még szendvicsre is tett belőle.

Átmásolom ide az eredeti receptet, és melléírom kisebb betűkkel az én megjegyzéseimet.

Hozzávalók:
 
60 dkg sertéskaraj
2 gerezd zúzott fokhagyma
10 dkg kolozsvári szalonna
10 dkg csemegeuborka
10 -12 dkg ecetes pepperóni (méret függő, kb.8-9db)
1 fej vöröshagyma
1 dl vörösbor
1 ek. liszt
kakukkfű
bors, só
fűszerpaprika, csak a színe miatt (ezt én nem tettem bele)

A sertéskarajt felszeleteljük, kissé megklopfoljuk, majd egy éjszakán át,  fokhagymás - borsos pácban pihentetjük. (Ezt én úgy csináltam, hogy rászórtam a szeletek egyik oldalára a zúzott fokhagymát, elkentem rajta, őröltem rá borsot, csurgattam rá olívaolajat, és rátettem a következő szeletet, így értelemszerűen csak az alső szeletnek volt bekenve mindkét oldala.)

A szalonnát és a vöröshagymát apró kockákra vágjuk, és együtt szépen lepirítjuk.
 
Az uborkát felkarikázzuk (én kockákra vágtam) és az alapra dobjuk, pár perc elteltével, leszórjuk egy csapott evőkanál liszttel.
 
A lisztet elkavarjuk, felöntjük a borral, és kb ugyanannyi vízzel; hozzáadjuk a felkarikázott pepperónit, kakukkfűvel, borssal, sóval ízesítjük, majd kis lángon, lassan összeforraljuk. Csak a színe miatt, egy picike fűszerpaprikával megszórhatjuk, de ez egyáltalán nem kötelező, mert ez inább egy ragu, és nem szaft. (Mondtam az előbb is, hogy ezt én is kihagytam.)
A karajszeleteket megsütjük (forró serpenyőbe tettem az olajozott hússzeleteket, sót szórtam rájuk, hirtelen megpirítottam, majd egy kicsit lefedve pároltam, aztán levettem a fedőt és elpárologtattam a nedvességet), és tálaláskor rákanalazzuk a ragut.

 



Zelleres krumplipürével ettük, és imádtuk. Ezen most vitatkozunk az urammal, ő ezt a szót nem használná, mer'hátmégiscsak, inkább azt kellene írni, hogy nagyon ízlett.

2017. január 12., csütörtök

Leves, ami télies, mégis könnyed

Levesre vágytam, ami télies és könnyed. Sikerült kitalálnom egy ilyet, és mondhatom, nagyon jó lett. 



Azt azért most is elmondom, minden mindennel helyettesíthető. Ha az van otthon, vagy könnyebben jutsz hozzá, csináld "normál" kelkáposztából, és sárgarépábó, vagy sütőtökből. Hidd el, finom lesz!

Hozzávalók:
  • 1 evőkanál olívaolaj
  • 4 szelet császárszalonna, csíkokra vágva
  • 15 dkg (szürekemarha)kolbász hosszában félbevágva, felszeletelve
  • 1 kisebb vöröshagyma apróra kockázva
  • 2-3 cikk összezúzott fokhagyma
  • 30 dkg édeskrumpli feldarabolva
  • 15 dkg csíkokra vágott fodros kel
  • 2-3 kávéskanálnyi só
  • 2 evőkanálnyi csípős torma 
  • 2 evőkanálnyi juhtúró
a galuskához:
  • 1 db tojás
  • 2 evőkanál juhtúró
  • 1 evőkanál csípős torma
  • 2 púpos evőkanál teljes kiörlésű tönkölybúzaliszt
A bacont és a kolbászt az olívaolajon ropogósra sütöttem, majd egy szűrőkanállal kiszedtem az olajból.

A hagymát a fazékban visszamaradt zsiradékon megpároltam úgy, hogy a sót is rászórtam. Hozzátettem a fokhagymát, rászórtam az édeskrumplit, összepirítottam, és felöntöttem 2 liter vízzel. Amikor az édeskrumpli már majdnem teljesen puha volt, beleszórtam a felcsíkozott fodros kelt, aminek csak pár perc a főzési ideje.

Amíg újra felforrott a leves, összekevertem a galuska hozzávalóit, és 3-4 percnyi forralás után beleszaggattam. Nem túl apró galuskákat csináltam, úgy gondoltam, ilyen hosszúak illenek ebbe a levesbe.

Amikor kész lettem a szaggatással, egy kistálkában összekevertem a 2 evőkanálnyi csípős tormát és a juhtúrót, felhígítottam egy kis levessel, és beleöntöttem a kutyulékot a fazékba, Ekkor már csak egy kicsit forraltam, elzártam a tüzet, és pár percig hagytam "pihenni" úgy, hogy a kolbász és szalonna darabokat visszatettem bele.






2016. december 18., vasárnap

Anyósom 80. születésnapját ünnepeltük

Nagyon szép és nagyon finom tortát akartam neki csinálni, azt hiszem sikerült. Izgultam, mert helyben fogyasztásos tortákhoz vagyok szokva, most meg ki kellett bírnia 2 órányi autóutat. Ez is sikerült.

(Mielőtt az öröm képeit mutatom, el kell mondanom a bosszúságunkat is. Megálmodtam a színvilágot, amihez a legnagyobb örömömre sikerült megtalálni a tökéletes gyertyát is. Szörnyű volt, hárman nem bírtuk meggyújtani. A kanóc vége tiszta faggyú (vagy mi) volt, ami meg végre meggyulladt, az égett, mint egy fáklya. Titkosan, a sógornőmék tetőtéri szobájában gyújtottuk, hogy a lépcsőn levíve már legyen rálátása anyósomnak. Hát volt.... Majd meglátjátok a képeken a gertyalángot... Ne vegyetek arany színű születésnapi gyertyát, bármilyen elegánsnakis tűnik...)

Három évvel ezelőtt ez volt az Anti születésnapi tortája. 

Nagyon finom ez a gesztenyés-csokis mascarpone krém, ezért anyósomnak is ezt akartam megcsinálni.  Mivel a tágabb családban ketten is allergiásak a dióra, ezért "normál', fehérlisztes tésztával készítettem, amihez narancshéjat és narancslevet tettem, hogy az összetettebb ízhatás méginkább növelje a nagyszerű ünnep örömét.
Péntek este, amikor kész lett. A háttérben az uram mézeskalácsokat díszít.
Hozzávalók:

a tésztához:
  • 6 db tojás szétválasztva
  • 30 dkg kristálycukor
  • 1, 5 db bionarancs lereszelt héja és kifacsart leve
  • 6 evőkanál forró víz
  • 18 g sütőpor
  • 25 dkg liszt
  • 5 dkg holland kakaópor
a krémhez:
  • 75 dkg mascarpone
  • 75 dkg gesztenyemassza
  • 3 evőkanál kakaó
  • 20 dkg 70%-os étcsokoládé
  • kb. 4 dl tejszínből készült hab
  • rum aroma 
a tetején lévő szívekhez:
  • 10-15 dkg gesztenyemassza
  • pár evőkanál porcukor
  • kb. 5-8 dkg darált keksz
  • egy evőkanálnyi vaj
  • rum aroma
  • a máz: 5 dkg-nyi olvasztott fehércsoki
a mázhoz:

 15 dkg fehércsoki

plusz:
arany színű szórócukor

Először a tortalapot sütöttem meg.
  • A sütőt hőlégkeverésre, 160 fokra kapcsoltam.
  • A lisztet, a kakaóport és a sütőport összekevertem. 
  • A tojásfehérjéket elkezdtem habosítani, hozzáadtam a cukor kb. egyharmadát, és kemény habbá vertem.
  • A többi cukorral 5 percig habverőztem a tojássárgákat, aztán hozzátettem a vizet, a narancslevet és a narancshéjat. Kézi habverővel 5-6 részletben beledolgoztam a lisztes keveréket.
  • Óvatosan, szintén kézi habverővel, kis adagonként belekevertem a  cukros tojáshabot. 
  • Egy 24 cm átmérőjű tortaformába tettem a masszát (az aljára sütőpapírt fektettem), és 40 perc alatt (tűpróba) megsütöttem a tortalapot.
Amíg a tortalap hűlt, elkészítettem a szíveket:
  • Egy villával elkevertem a nedves anyagokat, hozzágyúrtam a kekszmorzsát. 
  • Két műanyag fólia között kb. 3 mm vastagságúra nyújtottam,  kiszúrtam és egy tányérra kirakosgattam, hogy a kekszmorzsa tegye a dolgát, és szilárd szívek keletkezzenek belőlük. 
  • Amikor pár óra múlva megkeményedtek, megolvasztottam a csokit, kicsit visszahűtöttem és egy ecsettel bekentem a szívek egyik felét. Szórtam rájuk pár szem aranyszínű cukorgyöngyöt, hogy beleragadjanak, és egy sütőpapírra rakosgattam őket, hogy a csoki megszilárduljon.
A krém készítése:
  • A csokoládékat gőz fölött megolvasztottam, és hagytam meghűlni.
  • A tejszínt habbá vertem.  
  • A többi hozzávalót gépi habverővel összekevertem, majd a csokimasszát is hozzáöntöttem, és egyenletesen elkevertem benne.
  • A felvert tejszínhabot már egy kézi habverővel kevertem bele.
Az összeállítás:
  • Az uram a tortalapot 3 szeletre vágta.
  • Megtöltöttem a krémmel, aztán az oldalát és a tetejét is bekentem.
  • A megolvasztott és kicsit visszahűtött fehércsokit rácsurgattam, egy spatulával elegyengettem. 
  • Körben rárakosgattam a szíveket. (Fehér csokipasztillával meg akartam támogatni, hogy "féloldalasan" álljanak, de feleslegesnek bizonyult, mivel a vastag krémbe bele lehetett állítani olyan szögben, ahogyan szerettem volna).
  • Megszórtam a tetejét és az oldalát az arany színű szórócukorral.
 











...ÉS MOST elárulom, amit eddig nem: két tortát csináltam, mert két születésnapot tartottunk. A sógornőm menye, Betti -aki nem mellesleg gyönyörű kismama-, szintén ünnepelt volt, de az ő éveinek a számát még nem tartjuk számon.
A sör persze a Bálinté :D
Még valami. Ilyen szép, kerek évfordulón azért emlékezünk is egy kicsit. Önző módon, a legelső közös képünkkel kezdem.
ugye, milyen fura, hogy nem vagyok kövér? :D
"lánykorában"
apósommal
egy régi igazolványkép
még a királdi kertben
Violáék esküvőjén, a sógornőmmel


2016. október 29., szombat

Most jól megrémisztek mindenkit

Nem. Nem nyitok vitát, hogy ki mit ünnepel, ki miben hisz, vagy nem hisz... Azt viszont kijelentem, hogy az ember élete attól lesz színes, hogy teremt magának alkalmakat, amelyek egyik napot megkülönböztetik a másiktól. Fontosnak tartom, hogy éljük az életünket és az ne csak elmúljon szép csendesen (vagy kevésbé szépen és kevésbé csendesen...).
Egyébként a kekszeket az uram osztályának sütöttem, az iskolai halloween partira.


Szóval, mi örömmel esszük ezeket a kekszeket, amelyek most épp rémisztenek, máskor aranyos cicafejek,
 megint máskor meg a lányom esküvői vacsoráján csillogó-villogó, elegáns aprósütemény képében mutatkoznak, így:


Ha rákattintotok ott fenn, a cicafejes linkre, olvashatjátok a receptet, de persze ide is leírom.

Hozzávalók:
  • 50 dkg liszt
  • 12 g sütőpor
  • 20 dkg cukor
  • 20 dkg vaj
  • 2 tojás
  • 1 zacskó vaníliás cukor
  • mandula aroma
  • csokoládé
A lisztet a sütőporral elkevertem, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. Kb. 0,3 cm vastagra nyújtottam, és kerek kekszeket szúrtam ki belőle. Minden másodikba 2-2 csokoládé pasztillát nyomtam, hogy nagy szemeik legyenek, majd, kb. 180 fokos sütőben, 8 perc alatt sültek meg.
A felébe mandulaaromát gyúrtam, mer' mégiscsakrémisztőbb úgy.

A szájuk olvasztott étcsokoládé lett, amit egy zacskóba töltöttem, aminek a csücskére vágtam egy pici lyukat, amin keresztül írókáztam. Persze, a szemeket is lehet írókázni, de nekünk most épp volt itthon pasztilla.








2016. október 8., szombat

Fűszeres magpástétom

Nyers és vegán és finom és laktató. Munka szinte nincs vele, azazhogy a borsot meg kell őrölni, és a római köményt összezúzni a mozsárban, de ezzel együtt kb. 10 perc a nagy adag szendvicskrém.



Az eredeti receptet a Vegavarázson  kerestem. Igen, kerestem, mert biztos voltam benne, hogy Hemanginak van olyan étele, amit én most csinálni szerettem volna, és természetesen volt is. Hagyma nélküli, magból van és nyers. Fűszeres napraforgópástétom a neve. Én alakítottam rajta, mert volt itthon napraforgómag-lenmag-szezámmag keverék, amit kiegészítettem még egy kis napraforgómaggal.

Azt tanácsolom, hogy próbáld ki! Nem drágább, mint az adalékanyagos, sós felvágottak, sőt! Ha idegenkedsz, vagy nincs otthon a hozzávalókból minden, akkor nyugodtan hagyd ki, cseréld le. Pl.: hing helyett tegyél bele 1-2 cikk zúzott fokhagymát, vagy hagymát, vagy mindkettőt, a sörélesztó elmaradhat, köménymagot is tehetsz római kömény helyett, kukrkuma nélkül is finom. Azt azért mindenképp hozzáteszem, hogy akár a római kömény, akár kurkuma könyen beszerezhető manapság, és aki szokott venni kukrkuma kapszulát, az olcsóbban megússza, ha igazi kurkumával színesíti az ételeit.

Sajnos, a petrezselymet én most kifelejtettem belőle, de a maradékhoz nemsokára keverek, és holnap reggel még finomabb lesz, mint most.

Hozzávalók:
  • 30 dkg napraforgómag, lenmag, szezámmag keverék
  • 1 szelet kápiapaprika 
  • ¾ kk hing
  • 2 ek élesztőpehely
  • egy csipet őrölt feketebors
  • 1 kk őrölt római kömény
  • 1 tk citromlé
  • ¼ kk kurkuma
  • 2 kk só
  • egy csokor petrezselyem apróra vágva
Hemangi 6 órára áztatta be a napraforgómagot, de nekem ez többre sikeredett, mert nem tudtam úgy itthon lenni, hogy betartsam. Tehát:

Legalább 6 órányi időre beáztatjuk a magokat, majd leszűrjük.

Elkezdjük turmixolni (én aprítógépet használtam), kis idő múlva beletesszük a felkockázott paprikát, aztán újabb kis idő elteltével a fűszereket.

Amikor egyenletes pépet kaptunk, áttesszük egy tálba, és akár rögtön is ehetjük, de ha áll mondjuk egy éjszakát a hűtőszekrényben, akkor még finomabb.

Mi Graham kenyérrel ettük.




2016. október 1., szombat

Alul is, felül is és középen is alma

Az alma-dió-zabpehely-kókusz tengely mentén haladunk az őszbe.

Ha ezt a sütit megcsinálod és megkóstolod, számíts rá, hogy egy normál szelet méretének kb. a felét bírod megenni, pedig liszt nincs benne, és cukor is csak 10 dkg-nyi, és ezt is a nádmelasz íze miatt tettem bele az eritrit mellé.


Hozzávalók:
  • az aljára 3-4 szem alma cikkekre vágva, és egy marék durvára vagdalt dió 
  • a tetejére 3-4 szem alma cikkekre vágva
"középre" pedig:
  • 30 dkg reszelt alma
  • 10 dkg kókuszreszelék
  • 10 dkg őrölt zabpehely
  • 10 dkg darált dió  (vagy összesen 30 dkg liszt)
  • 1 zacskó sütőpor (15,5 g)
  • 4 db tojás
  • 5 evőkanálnyi eritrit
  • 5 evőkanálnyi nádmelaszos barnacukor (vagy összesen 20 dkg cukor)
  • 2 kávéskanálnyi fahéj 
A kókuszreszeléket, a zabpehely őrleményt és a darált diót elkeverjük a sütőporral.

A tojásokat a cukorral és a fahéjjal habosra keverjük, majd beletesszük a reszelt almát, és egyenletes masszává kavargatjuk.

Egy kerek tortaformát sütőpapírral kibélelünk, rászórjuk az diót, kirakjuk az almacikkekkel, rátesszük a masszát, elegyengetjük, és a tetejét is kirakjuk almaszeletekkel.

Hőlégkeverésben, előmelegítés nélkül 30-40 percig sütjük (tűpróba).






A lakástextilt a Feeling-Méteráruban vásároltam, amit jószívvel ajánlok mindenkinek.