Translate

2017. október 23., hétfő

Szalonnás rizsropogós

Ez a bejegyzés "igazából" a  "maradékkommandó" című blogomon található, de lustaságom lévén azt a blogot nem regisztráltam sehová, így a láthatósága minimális, ezért megmutatom itt is. Ráadásul ezt még januárban főztem, azóta hevertek a képek egy mappában, a szöveg pedig egy piszkozatban a blogon.
Ha tetszik, amit olvasol, kérlek, oszd meg másokkal is!



Nekem a legtöbb problémát a párolt rizs jelenti. Az előrefőzéseknél annak a mennyiségét tudom a legkevésbé jól kalkulálni, így sokszor termelődik maradék.
Most is maradt 2 bögrényi barnarizs, amit persze nem szerettem volna kidobni, így átlényegült. 11 db, kb. 10 cm hosszú és kétujjnyi széles nemistudommineknevezzem lett belőle, ami nagyon laktató, nagyon jó ízű, és megkockáztatom, valami mártogatóssal még egy sörözős esten is megállja a helyét. Azt is gondolom, hogy a fűszerek is bátran variálhatók

Amik még maradékok voltak: a juhtúró és a bacon, így a hűtőben kallódástól menekültek meg.

Hozzávalók:

a krokettekbe:
  • 2 bögre maradék párolt rizs
  • 2 evőkanálnnyi juhtúró
  • 5 dkg reszelt füstölt sajt
  • bors
  • borsikafű
  • 2 cikk zúzott fokhagyma
  • 3 tojás
  • 4 szelet feketeerdő sonka (el is maradhat, vagy helyettesíthető mással)
a tetejére-aljára:
  • 3 szelet császárszalonna
  • 2 evőkanál olívaolaj.
A sonkát apró darabokra vágtam, és összekevertem a többi hozzávalóval, majd vizes kézzel egyforma nagyságú krokett formákat gyúrtam belőle. Mivel volt egy kis maradék bacon, ezért mindegyik tetejére tettem egy akkora darabot, hogy befedje, az aljukat pedig előtte egy ecset segítségével beolajoztam.





2017. október 7., szombat

Sült oldalas és paradicsomos káposztafőzelék




Hááát, tegnap még nehezen tudtam elképzelni, hogy ma lesz erőm főzni...
Már egy hete folyamatosan dagadt az arcom. Olyan mértékű gyulladás keletkezett az egyik fogamban, hogy a fájdalomtól esetenként még gondolkodni is nehéz volt. Tegnap aztán a lelkem is belepusztult, amikor a körpanoráma röntgen eredményét úgy kommunikálta a doktornő, hogy egy tökéletes formájú, tökéletes külső állapotú fogsorral rendelkező ember részére annál rosszabb hírt mondani nem lehet, minthogy mindkét fogsorán nagyon vissza van csúszva az ínye, és az összes fogával így fog járni, mint ezzel, mert ennek a mostani helyzetnek nagy valószínűséggel foghúzás lesz a vége, mivel egyáltalán nem reagál a gyulladás az antibiotikumos kezelésre... most belevágok még egy adag antibiotikumba, úgy, hogy közben folyamatosan fájdalomcsillapítózom, azt remélve, hogy mégis elmúlik a gyulladás, és nyer egy pár hónapot a jobb hatos fogam, ami egyébként egy másikkal egyetemben mozog is... Most délutánra viszont lejjebb ment a dagadás, és a fájdalmam is csökkent, úgyhogy bizakodó vagyok. A bizakodás mellett azzal is vigasztalgatom magam, hogy az öregasszonyosodás része ez, és még mindig jobb megöregedni, mint nem...

Kitaláltam, hogy oldalast sütök, mert azzal nem lesz sok gondom, rázárom a sütőajtót és folytatom a szenvedést meg a kétségbeesést. Így is lett.

Amiből készült:

  • egy szép darab oldalas
  • 3 vagy 4 félbevágott vöröshagyma
  • kevés köménymag
  • őrölt bors
  • 1 fej fokhagyma
  • durva szemű só
  • 3 evőkanálnyi zsír
A sütőedény alját kikentem a zsírral, megszórtam durva  szemű borssal, köménymaggal, a héjastól elfelezett vöröshagymákat a vágási felületükkel lefelé beleraktam, közé szórtam a fokhagymagerezdeket, ráfektettem az oldalast, szórtam sót a tetejére is, őröltem rá borsot is, öntöttem alá egy fél pohárnyi vizet, letakartam és kb. 4,5 órán át sütöttem 120-130 fokon, az harmadik harmadában már nem volt letakarva.




Főztem hozzá paradicsomos káposztafőzeléket. Ez korábban nem volt szokás, de amióta mégis, azóta szeretjük. Igaz, évi 1-2 alkalommal csinálok, így ráunni valószínűleg nem fogunk.


Hozzávalók:
  • 1 kisebb fej káposzta negyedelve, vékony csíkokra vágva
  • 1 liter paradicsomlé
  • 1 liter paradicsompüré
  • 2 kisebb fej hagyma vékony szeletekre vágva
  • kevés őrölt kömény (én mozsárban zúzom, úgy jobban kijön az íze)
  • 2-3 evőkanálnyi liszt
  • 2-3 evőkanálnyi olaj
A káposztát és a hagymát beletettem egy fazékba, rászórtam a sót és a köményt, felöntöttem a paradicsomlével és annyi vízzel, ami éppen ellepte. Én soha nem főzöm csak vízben, mert az a fixa ideám, hogy abban megpuhul a káposzta, a paradicsom savassága pedig segít, hogy ropogós maradjon.


Amikor megfőtt a káposzta, világos rántást készítettem a lisztből és az olajból, felöntöttem hideg paradicsompürével, belezuttyantottam a főzelékbe és már csak egy picit forraltam, hogy ne legyen liszt ízű és besűrűsödjön.


Nna, és mi történt este? Az én vegetáriánus elsőszülöttem megkóstolta a főzeléket, és ráeszmélt, hogy finom. Most már tudja, hogy az "előző életében" a hús miatt nem ízlett neki. El is csomagoltam belőle egy dobozzal, gombafasírttal fogja hétfőn ebédre megenni.

2017. október 1., vasárnap

Sajtok, sonka, paradicsom, tészta

Az történt, hogy pár hete vettünk egy zacskó tortiglionit. Korábban soha nem főztem még ilyen tésztát, de ezennel szakítottam ezzel a hagyománnyal, mert nincs mit kertelni, nagyon tetszik. A spirálba hajló bordák nagyon helyes szószgyűjtő csatornák, na de nem ez varázsolt el, hanem a tésztacsövek átmérője. Valahogy, valamiért késztetést éreztem arra, hogy megtöltsem. Láttam benne a sonkába csavart vörös cheddar csíkokat, na de lustább és kényelmesebb vagyok én annál, hogy ilyen türelemjátékot játsszak. Nade, az elmúlt időszakban elfáradtam. A kialvatlanság okozta üresfejűségben pedig kifejezetten jól esett a kicsi sajtcsíkok gyártása, a serrano csíkozása, és mindezek tésztába tömködése. Teljesen kikapcsolt, de mondhatjuk úgy is, hogy bekapcsolt ez a pöszmögés. Aztán egy kis feketeribizli pálinka kortyolgatás után jól meg is ettük. Arra azért nem esküszöm meg, hogy normális állapotomban ismét rászánom magam erre a molyolgatásra, viszont ez az íz és színvilág máskor is megjelenik majd a konyhánkban, mint ahogyan korábban is járt már itt.

Hozzávalók (kb. 6 adagnyi):
  • 50 dkg csőtészta (tortiglioni, ami közepes átmérőjű, bordázott)
  • 20 dkg vörös cheddar a tésztacső hosszához és átmérőjéhez igazított kis csíkokra vágva
  • 8 dkg serrano sonka, szintén kis csíkokra vágva
  • 3 evőkanálnyi olívaolaj
  • 2 kisebb, finomra vágott vöröshagyma
  • 2 cikk fokhagyma
  • 500 g sűrített paradicsom
  • bazsalikom
  • feketebors
  • 10 dkg-nyi reszelt parmezán 
  • kevés vaj a sütőedény kikenéséhez
  • még 10 dkg-nyi reszelt parmezán és ugyanannyi reszelt füstölt félkemény sajt
A tésztát megfőzetem, majd szokásomtól eltérően, alaposan átmostam hidegvízzel. Ez azért volt fontos, mert nem került rá rögtön a mártás, biztosítani kellett, hogy a töltögetés ideje alatt ne tapadjanak össze a csövecskék.
Ezután a sonka- és sajtcsíkokat összefogtam, majd beledugdostam a tésztákba. ez a mennyiség kb. a tésztamennyiség egyharmadába volt elegendő.




Az olívaolajon a hagymákat megpároltam, őröltem rá borsot, megszórtam bazsalikommal, sóztam és felöntöttem a paradicsommal, meg a vízzel, amivel a paradicsompüré dobozát kiöblítettem. Finom, jó szagú paradicsomszószt főztem belőle, közben még egy kis vizet öntöttem hozzá.

Kivajaztam egy sütőedényt, és az üres tészták harmadát beleszórtam. Meglocsoltam a fűszeres paradicsomszósszal, megszórtam reszelt parmezánnal, aztán rátettem a megtöltött tésztákat. Erre a rétegre újra paradicsomszósz és parmezán került. Beletettem a maradék tésztát, aztán a maradék paradicsomot, végül a maradék parmezánt. 180 fokos hőlégkeverésben addig sütöttem, amíg a parmezán megolvadt a tetején, és közben a tészta átforrósodott (kb. 30 perc).





A tányérján mindenki szórt még rá frissen reszelt sajtot.
 





2017. szeptember 30., szombat

Mostan színes répákról álmodom...

Azt minden főzés alkalmával úgy kell alakítani, hogy a vegán ételek teljesé értékűek legyenek, és lássuk be, ez nem mindig egyszerű feladat.
Egy ideje itt volt már a hűtőszekrényben pár darab színes répa. Nehezen találtam ki, mi legyen belőlük úgy, hogy ízes is legyen, szép is legyen és ne legyen senkinek az az érzete, hogy "eszekmá'egykisrépát". Az étel, amit végül csináltam belőle, nagyon finom lett, és kb. 30 perc alatt elkészült (plusz a répa pucolása, darabolása még 10 perc).


Hozzávalók:

a sült répához:
  • pár darab színes (vagy csak "sima") sárgarépa
  • 3 evőkanálnyi olívaolaj
  • 1 cikk zúzott fokhagyma (helyette egy kiskanál hinget használtam)
  • bazsalikom
  • egy evőkanálnyi méz
  • durvára őrölt bors
  • kevés vaj a tepsi aljára
  • (durva szemű) só
A répákat egyforma hasábokra vágtam, a kivajazott sütőedény alját beszórtam durva szemű sóval. A fűszereket, a mézet és az olajat összekevertem, és ebbe a keverékbe beleforgattam a répadarabokat, aztán bepakoltam a sütőedénybe. Kb. 20 percig 180 fokon sütöttem aztán felvettem a hőmérsékletet 250 fokra, így még kb. 10 percig hagytam benn, ez alatt az idő alatt a répák szépen megkaramellizálódtak.




Amíg megsült a répa, addig elkészült a szósz és megfőtt a tészta is.

A szósz hozzávalói:
  • 1 bögre feketelencse ("étkezési" is jó, persze)
  • 2 evőkanálnyi olívaolaj
  • 2 cikk zúzott fokhagyma (én hinget használtam helyette)
  • 1 doboz darabolt paradicsom (konzerv)
  • 1 babérlevél
  • bors
  • bazsalikom
  • 1 doboz kókusztej
  • fél lime leve (citromlé is jó)
  • 1 evőkanálnyi mustár
Egy gyorsfőzőben felforrósított olajban pirítottam egy pillanatig a hinget (ezt kell tenni a fokhagymával is), ráöntöttem a lencsét, beletettem a babérlevelet, átforgattam, majd felöntöttem a paradicsomkonzervvel, 1 bögrényi vizzel, sóztam, őröltem rá borsot, rátettem a bazsalikomot, és rázártam a kuktára a tetejét. 5 percig főtt, ekkor kikapcsoltam a tüzet, majd amikor kinyitottam az edényt, ráöntöttem még egy fél bögrényi vizet. Visszazártam és még 5 percig főtt. Amikor újra kibontottam az edényt, akkor tettem bele a kókusztejet, a mustárt és a lime levét, aztán még egyszer összeforraltam.

Közben egy zacskó durum pennét kifőztem, összekevertem a forró szósszal, és már kész is volt.


Higgye el mindenki, érdemes egyszer-egyszer kipróbálni olyan ételt, aminek nem elképzelhető az íze, hátha kiszínezzük vele az életünket (Kosztolányi után. szabadon...).

2017. szeptember 8., péntek

Csicseriborsó-krumpli "egytál"


Ez a kép még januárban készült, de mindig elfelejtem leírni az ételt. A legfinomabb (vegán) étel, amit valaha ettem, azt hiszem. A krumpli fűszeres kérge ropogós ls hihetetlenül finom, a pirult csicseriborsó ropogós és hihetetlenül finom, a pirult dió ropog és hihetetlenül finom, a vörösáfonya édeskésen savanykás és hihetetlenül finom. Teljesértékű fehérjévé komplettálódik, ha egy kis rizst is eszünk hozzá.

Hozzávalók (kb. 4 adagnyi): 
  • 2-3 evőkanálnyi  olaj
  • 1 kávéskanálnyi római kömény
  • 1-2 kávéskanálnyi tikka masala
  • 1 doboz alaposan lecsöpögtetett csicseriborsó (és egy kicsi a levéből)
  • 4-5 szem krumpli
  • fél marék dió
  • 1 zacskó aszalt vörösáfonya (mazsola is jó, de áfonyával finomabb)
Olajban római köményt pirítottam, tikka masalát tettem bele, sóztam, beleöntöttem egy doboz lecsöpögtetett csicseriborsó konzervet, és a felkockázott krumplikat, pirítottam, azután minimális konzervlével pároltam, aztán dió és vörösáfonya került bele, végül még megpirítottam egy kicsit.

Érdemes belevágni a számunkra idegen ízvilágú és látványú ételek kipróbálásába, csak azért nem érdemes elkerülni, mert szokatlan (nagymamám 80 éves elmúlott, amikor először kóstolt indiai ételt, szkeptikus is volt a tekintete, amikor látta, hogy csirkét, kókuszt és paradicsomot főzök össze, de aztán megkóstolta és szerette). Ez az étel időspórolós (kb. 30 perc alatt elkészül), nagyon laktató, nagyon illatos, nagyon finom, és arra kényszerít, hogy akkor is eszegessed, ha nem vagy éhes...




2017. szeptember 5., kedd

Tejbegríz torta

A világ legegyszerűbb tortája, és kis túlzással azt is mondhatnánk a legfinomabb. Gyorsan készül, kevés vacakolnivaló van vele, és nem fogy gyorsan, mert rendkívül laktató.


Az apropója az a helyzet volt, amit már többször emlegettem itt. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy képtelenek vagyunk teljes létszámmal összegyűlni egy-egy családi ünnepen.
Talán már mondtam itt, hogy két dolgot szeretek nagyon. Az egyik, az, amikor felkelek reggel, kimegyek a folyosóra és a környező 3 szoba ajtaja nyitva van. Ez azt jelenti, hogy egyik gyerekünk sincs itthon, mindenki éli a felnőtt életét. Tudom, hogy nyugodtak lehetünk, mert önállóak, jól szervezik a dolgaikat, jó döntéseket hoznak, megállják a helyüket a világban, a hozzánk való ragaszkodásuk egészséges keretek között van, engedtük őket leválni és volt is igényük erre.  A másik, amikor felkelek reggel, kimegyek a folyosóra és a környező 3 szoba ajtaja zárva van.  Ez azt jelenti, hogy mindhárom gyerekem itthon van, a legtöbb esetben a "szerzett" gyerekeinkkel együtt. Jó érzés, hogy szeretnek itthon lenni. Szeretem, amikor várják, hogy az apukájuk kávét főzzön kinek-kinek a kedvére, és szeretem, hogy ő meg időnként belezavarodik, kinek melyik bögre, mennyi kávé, mennyi és milyen tej, milyen cukor. És szeretek nekik reggelit csinálni. Szeretem, ha együtt reggelizünk, de azt is szeretem, ha egyenként kerülnek elő a tetőtérből, és külön-külön esznek. Szeretek morogni velük a heverészve reggelizéskor azért, hogy kellőképpen vigyázzanak a kanapéhuzatra, és azt sem bánom, hogy ki kell kapcsolnom a kedvenc zenéimet, hogy filmet nézzenek a nappaliban, vagy a saját zenéiket hallgassák, főleg, mert igazán hasonló az ízlésünk.
Most vasárnap végre tellett az időnkből egy közös ünnepi reggelire  (aztán ebéd előtt máris  megcsappant a létszám). Azért volt ünnepi, mert a lencsekrém és a bundáskenyér után tortát ettünk, egy nagy közös tortát, az összes nyári születésnap és névnap alkalmából.

A torta egy egyszerű tejbegríz torta volt, ami karamellás tejben főtt darából készült gyümölccsel és pudinggal. Nem kalóriaszegény, cukros is, de eccerazéletben ezt is lehet.

Hozzávalók (a tortaforma átmérője 26 cm):

az alja:
  • 4 evőkanálnyi kristálycukor
  • 1 liter tej
  • 15 evőkanálnyi búzadara
  • pár kanálnyi kristálycukor
  • kevés vanília
  • 4-5 dkg-nyi vaj
a közepe:
  • 3 közepes nagyságú őszibarack
  • 1 marék szeder
a teteje:
  • 7 dl  tej
  • 2 zacskó tejszín ízű pudingpor
  • 6-7 evőkanálnyi kristálycukor
  • 2 db tojás
A 4 evőkanálnyi cukrot beleszórtam egy lábasba. kevergetés nélkül karamellizáltam, felöntöttem tejjel, beletettem a vaníliát, majd amikor felforrott, folytonos keverés mellett beleszórtam a darát. Pár perc alatt megfőtt, akkor belekevertem a többi cukrot és a vajat.
Egy sütőpapírral kibélelt tortaformába öntöttem és elsimítottam.

Körbe-körbe kiraktam cikkekre vágott öszibarackkal, az üresen maradt részekre pedig szeder szemeket szórtam.

A harmadik réteghez először a tojásokat szétválasztottam, és a fehérjékből jó kemény habot vertem.

A tojássárgákat a cukorral, a pudingporral és a tejjel simára kevertem, majd felforraltam. Amikor besűrűsödött, levettem a tűzról, és a forró pudingba egy habverővel kisebb adagokban belekevertem a tojáshabot. A keletkezett krémet rákentem a tortára.

Mindez szombat este történt, a vasárnapi reggelire kihűlt és szeletelhetővé vált, miután a nyitott kamraablakban éjszakázott. Nem díszítettük fel, aki igényelte, a tányérján tett rá tejszínhabot.



2017. szeptember 3., vasárnap

Mustáros lencsekrém

Még nem találkoztam olyan emberrel, akinek ne ízlett volna ez a szendvicskrém, függetlenül az általa gyakorolt táplálkozási irányzattól. Higgyétek el, egy próbát megér, aztán meg rendszeressé válik. . Ha épp nincs otthon vöröslencse, vagy eleve nem jutsz hozzá, vagy eleve idegenkedsz tőle, akkor csináld abból, amiből főzeléket szoktál főzni. (Azt, hogy a Magyarországon általánosságban használt lencsét étkezési lencsének nevezik, nem tudom, és nem is akarom megérteni. Szerintem az összes lencse étkezési, ami ehető, függetlenül a formájától és a színétől. Ez a helyzet azt az elgondolásomat erősíti, hogy a magyar konyha viszonylag egysíkú - bár kevés alapanyagból változatosan főzni persze igen nagy tudomány -, és sajnos azt is gondolom, hogy az étkezés terén ugyanolyan kevéssé elfogadó ez a nép, mint az élet minden más területén, főleg úgy, hogy nem is ismeri igazán azt, amit elítél, de ez már egy más téma...
Nnnaszóval, ez az egyik legfinomabb szendvicskrém, amit enni szoktunk, és tényleg jószívvel ajánlom. Amellett, hogy nagyon jó ízű, ha a háztartásunkban szempont az ár-értékarány figyelembe vétele, akkor bizony bátram kimondhatjuk, hogy kevés pénzből, nagy mennyiségű, nagyon finom ennivalót tudunk csinálni (utálom a készíteni szót ebben a kontextusban...). Hozzáteszem azt is, hogy a lencsekrém (mint hüvelyes), kenyérre (mint gabona) kenve teljes értékű fehérjévé komplettálódik, tehát nem baj, hogy nincs benne állati eredetű fehérje. Egyébként meg, nem kell ahhoz vegánnak lenni, hogy akarjuk és szeressük ezt az ételt. Elégséges indok az, hogy változatosan akarjunk enni. Tényleg. Ésakkormostmár, nem szaporítom tovább a szót.

Hozzávalók: (hagyma helyett én hinget /asafoetida, ördöggyökér)
  • 1 db vöröshagyma
  • 2-3 evőkanálnyi (olíva)olaj
  • 2 db babérlevél
  • 1 kávéskanálnyi (füstölt)paprika por
  • 1 bögre (vörös)lencse
  • 3 cikk zúzott fokhagyma
  • 1 mokkáskanálnyi köménymag
  • pár szem feketebors
  • 1 db felkockázott paradicsom
  • 2 kávéskanálnyi (vagy akár több is) mustár (én most fele magosat és fele nem magosat tettem bele)
  • egy kis csokor felaprított petrezselyemlevél
  • a végén még egy kis fokhagyma, még egy pici bors, meg paprika és olívaolaj
A felkockázott vöröshagymát pároltam olívaolajon sóval, babérlevéllel, megszórtam  füstöltpaprika porral, ráöntöttem a lencsét, beletettem 2 cikk zúzott fokhagymát, felöntöttem 2 bögre vízzel, fűszerlabdában tettem hozzá köményt és feketebors szemeket. Belekockáztam egy paradicsomot is (jó helyette konzerv paradicsom is), és addig főztem (kb. 20 perc), amíg a lencseszemek szétestek.

Néha megkavargattam közben, ami azért is fontos, mert ha elfő a víz, mielőtt puha lesz a lencse, akkor kicsit önteni kell hozzá.
Mikor kész lett és kihűlt, beletettem még egy cikk összezúzott fokhagymát, őröltem rá borsot, löttyintettem rá egy kevés nyers olívaolajat, beletettem a mustárt, és még egy kis paprikaport, meg a frissen aprított petrezselymet.