Translate

2018. május 7., hétfő

Nagyon finom padlizsánkrém (mindig olyannak a legfinomabb, amilyenre csináljuk)

Tök röhej. Olyan sötét ez a lakás (nem bírok az uram környezettudatosságával hál'istennek, így nekünk mindig is az ő "erdői" lesznek az öko légkondícionálóink, de ezektől sötét van és árnyékok mindenütt...), hogy a tegnap reggelire csinált padlizsánkrémről nem tudtam normális képeket csinálni. Éjszaka fényképeztem le a maradékot (az étkezőasztal feletti fényforrás úgy tűnik, esténként majdnemcsodákra is képes, nem csak átlagvilágít), amit utálok, mert ezt az egész blogolást  nem azért találtuk ki, hogy műképeket csináljak, hanem azért, hogy egyszerűen lefényképezzem azt, amit eszünk, akkor, amikor esszük, és úgy, ahogyan esszük...  NADE, nem veszett ám kárba, megettem azt a kis szendvicset, aztán még ettem egy kis rántott harcsát is...



Tavaly, ebben a blogbejegyzésben már vacakoltam az ellen, hogy bárki is kategóriákat állítson "az igazi padlizsánkrém" szószólójaként. Most ezt újra megerősítem, mindegyik igazi, bárhogyan is csináljuk, és mindegyik másképp és más miatt finom.

A mostani esetében, a szinte szenesre sütött padlizsánról leszedtem a héját. A padlizsánbelsőt összevagdaltam, és beletettem egy tálba. A héjdarabok belső oldaláról lekapargattam a finom füstös részeket, azt is, és a keletkezett „levet” is hozzátettem a „vagdalékhoz”. Rátettem egy nagy csipet sót, őröltem rá borsot, nyomtam hozzá majonézt (ez most bolti volt), Szórtam rá összevagdalt medvehagymát és apró kockákra vágott kápia paprikát, azután alaposan összekevertem az egészet.




na, és az elülső erdő, különböző viszonyok között és különböző nézetekből

télen

a 2017.04.19-i havazásban


egy évvel ezelőtt esőben




2018. május 1., kedd

Születésnapi torta

Itt ülünk ketten.
Az uram olvas, zörög valami a tévében, én olvasgatok az interneten, most meg írok, de alapvetően csend van, és az utóbbi években hozzászoktunk ehhez, és szeretjük is. Félreértés ne essék, nem azt szeretjük, hogy nincsenek itthon a gyerekeink, hanem azt szeretjük, hogy nincsenek itthon a gyerekeink. Igen, nem véletlenül írtam le kétszer ugyanazt. Nincs magányosság érzetünk, hanem boldog szülők vagyunk, akiknek felnőttek a gyerekei és élik a maguk kiteljesedett (vagy beteljesedett) életét, aztán időnként lerohannak minket (ezt persze a szó legnemesebb értelmében kell érteni). Most is így volt. Igaz, rohamnak nevezni nem lehetett, szép lassan szállingóztak haza. Mind a hatan, az igaziak és a többi igazi. Mert mindhármuk társa olyan már, mintha mindig is hozzánk tartoztak volna.
Szóval, tegnap születésnap volt. A Lőrinc 28. születésnapj, az ő kedvéért gyülekeztünk össze. Családi üldögélés, főzögetés, sörözgetés, nevetés (nna, ebben főleg egyforma "mindhárom" fiúnk, egyformán szarkasztikus humorral áldotta/vertemegőketazisten) és evészet volt két napig.
Bográcsban főztünk, kettőben is, mert ugye van a vega,  meg a húsos szekció... Későn kezdtünk hozzá, így az ételekről a sötétben evéskor nem készült kép, de még délután, az éppen elkészült tortát lefényképeztem, és a mai ebéd közben a maradékát is. Kicsit slampos, másnaposan már nem annyira tetszetős, hiszen a nyers gyümölcsök tették a dolgukat a hűtőszekrényben, de még mindig finom, és elkészültekor szép is volt.  Nem elegáns - mert nem olyanra akartam, nem igazgattam, simítgattam és cifrítottam -, hanem rusztikus volt, és az volt tőle az érzetünk, hogy azonnal és jó alaposan bele kell kanalazni.
Persze, vegetáriánus torta, a túrókrém nem zselatintól vált szeletelhetővé, hanem szokás szerint útifűmaghéjtól, de aki zselatinpárti, csinálja azzal, ha kedvet kap hozzá.

Így készült: 
  • az alja és a teteje: sütöttem kettő piskótalapot (3 tojás, 3 kanál cukor, 3 kanál liszt) egy 26 cm átmérőjű tortaformában
  • a krém: 75 dkg mascarpone, 50 dkg túró és 3 - 4 dl görög joghurt, 3 evőkanál cukor (ennyivel nem mindenkinek elég édes, de mi így szeretjük), 2 db (kezeletlen héjú) citrom héja és leve, és 3-4 evőkanál útifűmaghéj, amiket egy gépi habverővel összekevertem és kb. 30 percre betettem a hűtőszekrénybe, ennyi idő alattjól összeáll az útifűmaghéjtól, később jól szeletelhető lesz
  • a gyümölcs: kb. 80 dkg eper és (asszem) 5 kiwi
  • a barnaság: gőz fölött megolvasztottam 20 dkg étcsokoládét
 Az egyik tortalapot betettem a tortaformába (aminek az oldalát kibéleltem egy sütőpapírral, hogy ne sérüljön a krém, amikor lehúzom a karikát), amiben sültek. 
A krém felét beletettem, elegyengettem, rászórtam a feldarabolt kiwi és eper felét, befedtem a krém másik felével, lenyomkodtam, rátettem a másik piskótalapot, kicsit lenyomtam, hogy összetapadjon, ráfolyattam az olvasztott csokoládét, és rászórtam a gyümölcs másik felét.

Ha már megsültek a piskótalapok és kihűltek, nagyon gyorsan elkészül. A krémet én nem szoktam túlságosan elkeverni, csak annyira, hogy éppen elvegyüljenek a hozzávalók, ne legyenek a túrógöröngyök külön-külön. Kb. 1,5-2 óra múlva teljesen jól szeletelhetővé válik ez a töltelék.

rögtön, amikor elkészült, itt még nincs megszilárdulva a csoki a tetején



egy falat, az uram tányérjáról



a maradék, másnap


és végül, az ünnepelt
 

2018. április 29., vasárnap

Halkrém

Ez egy gyorsan készülő, nagyon finom reggeli  (már, ha valaki szereti a halat). Én mindössze 3 hozzávalót tartok elengedhetetlennek, a többi már annak a kérdése, mi van itthon, mit eszünk szívesen, esetleg mi teszi szebbé.

(Nem írok mennyiségeket, mert szinte mindegy, miből mennyi. Meg kell kóstolni, és nézni kell, elég szép-e. Már amennyire egy halkrém szép lehet...)

Szóval, az alap
  • halkonzerv (ez most szardínia volt, amit napraforgó olajban tettek el)
  • vaj
  • mustár
a turbó:
  • kapribogyó
  • tabasco
  • őrölt bors 
  • aszalt paradicsom
  • friss uborka
  • citromlé
A szardíniákat olajostól egy tálkába borítottam, hozzátettem a vajat, és a mustárt, csepegtettem bele tabasco mártást, őröltem borsot, nyomtam bele citromlevet és egy villával összekevertem.
Az olajtól lecsöpögtetett paradicsom szeleteket kockákra vágtam, uborkát szintén, a kapribogyókat csak úgy tessék-lássék módon összevagdaltam, ezeket is közé kevertem, és már kész is volt.

Azonnal is tökéletes, de ha előző este csináljuk, még a tökéletesnél is tökéletesebb.




2018. március 30., péntek

Pénteki kelbimbóleves, édeskrumpli gombóccal

Hát, na, majdnem fél éve nem írtam... Lett jó pár kép, és mivel az idén is lesz tél, talán írhatnék róluk bejegyzéseket, de ki tudja... Öregszem és folyamatosan lustulok...

A mai levest azért megírom. Volt kb. 2 maréknyi kelbimbó a hűtőszekrényben, amit nagyon el kellett használni. Mivel a héten láttam egy édeskrumpli gombócos ételt, biztos voltam benne, hogy a kelbimbók és a gombócok találkoznak egymással. Persze, győzött a lustaság, illetve a kényelem, és galuskák lettek a gombócokból.


Hozzávalók:
  • kb. 2 maréknyi kelbimbó
  • 1 közepes édeskrumpli (batáta)
  • 1 közepes hagyma
  • 1 marék spenót
  • liszt
  • 1 pici csokor medvehagyma
  • bors
  • szerecsendió-virág
  • köménymag
  • 2 evőkanálnyi (almás) reszelt torma
  • (olíva)olaj
 A hagymát finomra aprítottam, kevés olajon sóval pároltam, rátettem a felkockázott batáta kétharmad részét és az összevagdalt spenótot, jól átpirítottam, borsoztam, majd egy kevés vízzel puhára pároltam, és félre tettem, hogy kihűljön.

A kelbimbókat megmostam és félbe vágtam. Forró olajon a vágási felületüket megpirítottam, felöntöttem vízzel, egy fűszerlabdába tettem köménymagot, szerecsendió-virágot és szemes borsot, és bele tettem a levesbe.
Pár perc forralás után beleszórtam a felkockázott édeskrumpli maradékát.

A langyosra hűlt spenótos batátát összetörtem, őröltem még bele egy pici borsot, tettem rá annyi lisztet (2 evőkanálnyit), hogy összeálljon, és egy evőkanállal beleszaggattam a levesbe. Tettem bele 2 evőkanálnyi almás reszelt tormát, és a nagyjából összevagdalt medvehagymát is beleszórtam.

Összeforraltam, és már ettük is.




2017. október 23., hétfő

Szalonnás rizsropogós

Ez a bejegyzés "igazából" a  "maradékkommandó" című blogomon található, de lustaságom lévén azt a blogot nem regisztráltam sehová, így a láthatósága minimális, ezért megmutatom itt is. Ráadásul ezt még januárban főztem, azóta hevertek a képek egy mappában, a szöveg pedig egy piszkozatban a blogon.
Ha tetszik, amit olvasol, kérlek, oszd meg másokkal is!



Nekem a legtöbb problémát a párolt rizs jelenti. Az előrefőzéseknél annak a mennyiségét tudom a legkevésbé jól kalkulálni, így sokszor termelődik maradék.
Most is maradt 2 bögrényi barnarizs, amit persze nem szerettem volna kidobni, így átlényegült. 11 db, kb. 10 cm hosszú és kétujjnyi széles nemistudommineknevezzem lett belőle, ami nagyon laktató, nagyon jó ízű, és megkockáztatom, valami mártogatóssal még egy sörözős esten is megállja a helyét. Azt is gondolom, hogy a fűszerek is bátran variálhatók

Amik még maradékok voltak: a juhtúró és a bacon, így a hűtőben kallódástól menekültek meg.

Hozzávalók:

a krokettekbe:
  • 2 bögre maradék párolt rizs
  • 2 evőkanálnnyi juhtúró
  • 5 dkg reszelt füstölt sajt
  • bors
  • borsikafű
  • 2 cikk zúzott fokhagyma
  • 3 tojás
  • 4 szelet feketeerdő sonka (el is maradhat, vagy helyettesíthető mással)
a tetejére-aljára:
  • 3 szelet császárszalonna
  • 2 evőkanál olívaolaj.
A sonkát apró darabokra vágtam, és összekevertem a többi hozzávalóval, majd vizes kézzel egyforma nagyságú krokett formákat gyúrtam belőle. Mivel volt egy kis maradék bacon, ezért mindegyik tetejére tettem egy akkora darabot, hogy befedje, az aljukat pedig előtte egy ecset segítségével beolajoztam.





2017. október 7., szombat

Sült oldalas és paradicsomos káposztafőzelék




Hááát, tegnap még nehezen tudtam elképzelni, hogy ma lesz erőm főzni...
Már egy hete folyamatosan dagadt az arcom. Olyan mértékű gyulladás keletkezett az egyik fogamban, hogy a fájdalomtól esetenként még gondolkodni is nehéz volt. Tegnap aztán a lelkem is belepusztult, amikor a körpanoráma röntgen eredményét úgy kommunikálta a doktornő, hogy egy tökéletes formájú, tökéletes külső állapotú fogsorral rendelkező ember részére annál rosszabb hírt mondani nem lehet, minthogy mindkét fogsorán nagyon vissza van csúszva az ínye, és az összes fogával így fog járni, mint ezzel, mert ennek a mostani helyzetnek nagy valószínűséggel foghúzás lesz a vége, mivel egyáltalán nem reagál a gyulladás az antibiotikumos kezelésre... most belevágok még egy adag antibiotikumba, úgy, hogy közben folyamatosan fájdalomcsillapítózom, azt remélve, hogy mégis elmúlik a gyulladás, és nyer egy pár hónapot a jobb hatos fogam, ami egyébként egy másikkal egyetemben mozog is... Most délutánra viszont lejjebb ment a dagadás, és a fájdalmam is csökkent, úgyhogy bizakodó vagyok. A bizakodás mellett azzal is vigasztalgatom magam, hogy az öregasszonyosodás része ez, és még mindig jobb megöregedni, mint nem...

Kitaláltam, hogy oldalast sütök, mert azzal nem lesz sok gondom, rázárom a sütőajtót és folytatom a szenvedést meg a kétségbeesést. Így is lett.

Amiből készült:

  • egy szép darab oldalas
  • 3 vagy 4 félbevágott vöröshagyma
  • kevés köménymag
  • őrölt bors
  • 1 fej fokhagyma
  • durva szemű só
  • 3 evőkanálnyi zsír
A sütőedény alját kikentem a zsírral, megszórtam durva  szemű borssal, köménymaggal, a héjastól elfelezett vöröshagymákat a vágási felületükkel lefelé beleraktam, közé szórtam a fokhagymagerezdeket, ráfektettem az oldalast, szórtam sót a tetejére is, őröltem rá borsot is, öntöttem alá egy fél pohárnyi vizet, letakartam és kb. 4,5 órán át sütöttem 120-130 fokon, az harmadik harmadában már nem volt letakarva.




Főztem hozzá paradicsomos káposztafőzeléket. Ez korábban nem volt szokás, de amióta mégis, azóta szeretjük. Igaz, évi 1-2 alkalommal csinálok, így ráunni valószínűleg nem fogunk.


Hozzávalók:
  • 1 kisebb fej káposzta negyedelve, vékony csíkokra vágva
  • 1 liter paradicsomlé
  • 1 liter paradicsompüré
  • 2 kisebb fej hagyma vékony szeletekre vágva
  • kevés őrölt kömény (én mozsárban zúzom, úgy jobban kijön az íze)
  • 2-3 evőkanálnyi liszt
  • 2-3 evőkanálnyi olaj
A káposztát és a hagymát beletettem egy fazékba, rászórtam a sót és a köményt, felöntöttem a paradicsomlével és annyi vízzel, ami éppen ellepte. Én soha nem főzöm csak vízben, mert az a fixa ideám, hogy abban megpuhul a káposzta, a paradicsom savassága pedig segít, hogy ropogós maradjon.


Amikor megfőtt a káposzta, világos rántást készítettem a lisztből és az olajból, felöntöttem hideg paradicsompürével, belezuttyantottam a főzelékbe és már csak egy picit forraltam, hogy ne legyen liszt ízű és besűrűsödjön.


Nna, és mi történt este? Az én vegetáriánus elsőszülöttem megkóstolta a főzeléket, és ráeszmélt, hogy finom. Most már tudja, hogy az "előző életében" a hús miatt nem ízlett neki. El is csomagoltam belőle egy dobozzal, gombafasírttal fogja hétfőn ebédre megenni.

2017. október 1., vasárnap

Sajtok, sonka, paradicsom, tészta

Az történt, hogy pár hete vettünk egy zacskó tortiglionit. Korábban soha nem főztem még ilyen tésztát, de ezennel szakítottam ezzel a hagyománnyal, mert nincs mit kertelni, nagyon tetszik. A spirálba hajló bordák nagyon helyes szószgyűjtő csatornák, na de nem ez varázsolt el, hanem a tésztacsövek átmérője. Valahogy, valamiért késztetést éreztem arra, hogy megtöltsem. Láttam benne a sonkába csavart vörös cheddar csíkokat, na de lustább és kényelmesebb vagyok én annál, hogy ilyen türelemjátékot játsszak. Nade, az elmúlt időszakban elfáradtam. A kialvatlanság okozta üresfejűségben pedig kifejezetten jól esett a kicsi sajtcsíkok gyártása, a serrano csíkozása, és mindezek tésztába tömködése. Teljesen kikapcsolt, de mondhatjuk úgy is, hogy bekapcsolt ez a pöszmögés. Aztán egy kis feketeribizli pálinka kortyolgatás után jól meg is ettük. Arra azért nem esküszöm meg, hogy normális állapotomban ismét rászánom magam erre a molyolgatásra, viszont ez az íz és színvilág máskor is megjelenik majd a konyhánkban, mint ahogyan korábban is járt már itt.

Hozzávalók (kb. 6 adagnyi):
  • 50 dkg csőtészta (tortiglioni, ami közepes átmérőjű, bordázott)
  • 20 dkg vörös cheddar a tésztacső hosszához és átmérőjéhez igazított kis csíkokra vágva
  • 8 dkg serrano sonka, szintén kis csíkokra vágva
  • 3 evőkanálnyi olívaolaj
  • 2 kisebb, finomra vágott vöröshagyma
  • 2 cikk fokhagyma
  • 500 g sűrített paradicsom
  • bazsalikom
  • feketebors
  • 10 dkg-nyi reszelt parmezán 
  • kevés vaj a sütőedény kikenéséhez
  • még 10 dkg-nyi reszelt parmezán és ugyanannyi reszelt füstölt félkemény sajt
A tésztát megfőzetem, majd szokásomtól eltérően, alaposan átmostam hidegvízzel. Ez azért volt fontos, mert nem került rá rögtön a mártás, biztosítani kellett, hogy a töltögetés ideje alatt ne tapadjanak össze a csövecskék.
Ezután a sonka- és sajtcsíkokat összefogtam, majd beledugdostam a tésztákba. ez a mennyiség kb. a tésztamennyiség egyharmadába volt elegendő.




Az olívaolajon a hagymákat megpároltam, őröltem rá borsot, megszórtam bazsalikommal, sóztam és felöntöttem a paradicsommal, meg a vízzel, amivel a paradicsompüré dobozát kiöblítettem. Finom, jó szagú paradicsomszószt főztem belőle, közben még egy kis vizet öntöttem hozzá.

Kivajaztam egy sütőedényt, és az üres tészták harmadát beleszórtam. Meglocsoltam a fűszeres paradicsomszósszal, megszórtam reszelt parmezánnal, aztán rátettem a megtöltött tésztákat. Erre a rétegre újra paradicsomszósz és parmezán került. Beletettem a maradék tésztát, aztán a maradék paradicsomot, végül a maradék parmezánt. 180 fokos hőlégkeverésben addig sütöttem, amíg a parmezán megolvadt a tetején, és közben a tészta átforrósodott (kb. 30 perc).





A tányérján mindenki szórt még rá frissen reszelt sajtot.