Translate

2016. október 29., szombat

Most jól megrémisztek mindenkit

Nem. Nem nyitok vitát, hogy ki mit ünnepel, ki miben hisz, vagy nem hisz... Azt viszont kijelentem, hogy az ember élete attól lesz színes, hogy teremt magának alkalmakat, amelyek egyik napot megkülönböztetik a másiktól. Fontosnak tartom, hogy éljük az életünket és az ne csak elmúljon szép csendesen (vagy kevésbé szépen és kevésbé csendesen...).
Egyébként a kekszeket az uram osztályának sütöttem, az iskolai halloween partira.


Szóval, mi örömmel esszük ezeket a kekszeket, amelyek most épp rémisztenek, máskor aranyos cicafejek,
 megint máskor meg a lányom esküvői vacsoráján csillogó-villogó, elegáns aprósütemény képében mutatkoznak, így:


Ha rákattintotok ott fenn, a cicafejes linkre, olvashatjátok a receptet, de persze ide is leírom.

Hozzávalók:
  • 50 dkg liszt
  • 12 g sütőpor
  • 20 dkg cukor
  • 20 dkg vaj
  • 2 tojás
  • 1 zacskó vaníliás cukor
  • mandula aroma
  • csokoládé
A lisztet a sütőporral elkevertem, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. Kb. 0,3 cm vastagra nyújtottam, és kerek kekszeket szúrtam ki belőle. Minden másodikba 2-2 csokoládé pasztillát nyomtam, hogy nagy szemeik legyenek, majd, kb. 180 fokos sütőben, 8 perc alatt sültek meg.
A felébe mandulaaromát gyúrtam, mer' mégiscsakrémisztőbb úgy.

A szájuk olvasztott étcsokoládé lett, amit egy zacskóba töltöttem, aminek a csücskére vágtam egy pici lyukat, amin keresztül írókáztam. Persze, a szemeket is lehet írókázni, de nekünk most épp volt itthon pasztilla.








2016. október 8., szombat

Fűszeres magpástétom

Nyers és vegán és finom és laktató. Munka szinte nincs vele, azazhogy a borsot meg kell őrölni, és a római köményt összezúzni a mozsárban, de ezzel együtt kb. 10 perc a nagy adag szendvicskrém.



Az eredeti receptet a Vegavarázson  kerestem. Igen, kerestem, mert biztos voltam benne, hogy Hemanginak van olyan étele, amit én most csinálni szerettem volna, és természetesen volt is. Hagyma nélküli, magból van és nyers. Fűszeres napraforgópástétom a neve. Én alakítottam rajta, mert volt itthon napraforgómag-lenmag-szezámmag keverék, amit kiegészítettem még egy kis napraforgómaggal.

Azt tanácsolom, hogy próbáld ki! Nem drágább, mint az adalékanyagos, sós felvágottak, sőt! Ha idegenkedsz, vagy nincs otthon a hozzávalókból minden, akkor nyugodtan hagyd ki, cseréld le. Pl.: hing helyett tegyél bele 1-2 cikk zúzott fokhagymát, vagy hagymát, vagy mindkettőt, a sörélesztó elmaradhat, köménymagot is tehetsz római kömény helyett, kukrkuma nélkül is finom. Azt azért mindenképp hozzáteszem, hogy akár a római kömény, akár kurkuma könyen beszerezhető manapság, és aki szokott venni kukrkuma kapszulát, az olcsóbban megússza, ha igazi kurkumával színesíti az ételeit.

Sajnos, a petrezselymet én most kifelejtettem belőle, de a maradékhoz nemsokára keverek, és holnap reggel még finomabb lesz, mint most.

Hozzávalók:
  • 30 dkg napraforgómag, lenmag, szezámmag keverék
  • 1 szelet kápiapaprika 
  • ¾ kk hing
  • 2 ek élesztőpehely
  • egy csipet őrölt feketebors
  • 1 kk őrölt római kömény
  • 1 tk citromlé
  • ¼ kk kurkuma
  • 2 kk só
  • egy csokor petrezselyem apróra vágva
Hemangi 6 órára áztatta be a napraforgómagot, de nekem ez többre sikeredett, mert nem tudtam úgy itthon lenni, hogy betartsam. Tehát:

Legalább 6 órányi időre beáztatjuk a magokat, majd leszűrjük.

Elkezdjük turmixolni (én aprítógépet használtam), kis idő múlva beletesszük a felkockázott paprikát, aztán újabb kis idő elteltével a fűszereket.

Amikor egyenletes pépet kaptunk, áttesszük egy tálba, és akár rögtön is ehetjük, de ha áll mondjuk egy éjszakát a hűtőszekrényben, akkor még finomabb.

Mi Graham kenyérrel ettük.




2016. október 1., szombat

Alul is, felül is és középen is alma

Az alma-dió-zabpehely-kókusz tengely mentén haladunk az őszbe.

Ha ezt a sütit megcsinálod és megkóstolod, számíts rá, hogy egy normál szelet méretének kb. a felét bírod megenni, pedig liszt nincs benne, és cukor is csak 10 dkg-nyi, és ezt is a nádmelasz íze miatt tettem bele az eritrit mellé.


Hozzávalók:
  • az aljára 3-4 szem alma cikkekre vágva, és egy marék durvára vagdalt dió 
  • a tetejére 3-4 szem alma cikkekre vágva
"középre" pedig:
  • 30 dkg reszelt alma
  • 10 dkg kókuszreszelék
  • 10 dkg őrölt zabpehely
  • 10 dkg darált dió  (vagy összesen 30 dkg liszt)
  • 1 zacskó sütőpor (15,5 g)
  • 4 db tojás
  • 5 evőkanálnyi eritrit
  • 5 evőkanálnyi nádmelaszos barnacukor (vagy összesen 20 dkg cukor)
  • 2 kávéskanálnyi fahéj 
A kókuszreszeléket, a zabpehely őrleményt és a darált diót elkeverjük a sütőporral.

A tojásokat a cukorral és a fahéjjal habosra keverjük, majd beletesszük a reszelt almát, és egyenletes masszává kavargatjuk.

Egy kerek tortaformát sütőpapírral kibélelünk, rászórjuk az diót, kirakjuk az almacikkekkel, rátesszük a masszát, elegyengetjük, és a tetejét is kirakjuk almaszeletekkel.

Hőlégkeverésben, előmelegítés nélkül 30-40 percig sütjük (tűpróba).






A lakástextilt a Feeling-Méteráruban vásároltam, amit jószívvel ajánlok mindenkinek.

2016. szeptember 25., vasárnap

Almás-túrós sütemény, szinte tészta nélkül

Tovább hangolódunk az őszre, csak ez most nem túl fotogén cucc.

Az uram már egy hete túrós süteményt akart enni. Hát, megcsinálta magának tegnap. Legalábbis szerinte. Ugyanis ma reggel, kávézás közben azt mondta Bálintnak angolul, hogy ő sütötte. Persze, résen voltam, ennyit még én is beszélek "idegen nyelvül", így gyorsan kijavítottam, magyarul. Már tudom, hogy minden hiába, mert ő tényleg azt hiszi, az ő műve ez a sütemény, mert amikor az előbb ideültem megírni a blogbejegyzést, akkor azt mondta: most pedig megkérdezed a cukrászt, hogyan készült? Azt hiszem, nehéz lesz eldönteni, hogy ki csinálta. Ígérem, ez a bejegyzés, mint egy dokumentarista fotó fogja bemutatni a történteket.


Szóval, először is visszatetettem vele az áruházban a túrót, mert mindig morog, hogy a fagyasztóból kellene használni az elfekvő készleteket (az az igazság, hogy túrómániás, szinte minden héten vesz, és nem mindig használjuk el, ezért van belőle a fagyasztóban még mindig...).

Azután elkezdtünk recepteket keresni. Én emlékeztem rá, hogy Bálint egyik gyerekkori szakácskönyvében van egy almás sütemény, amiről azt gondoltam, hogy majd átalakítjuk túróssá, és olyan hozzávalókkal csináljuk, amiket mi szeretnénk használni.  Aztán a könyvből, a felületességünk miatt egy másik almás süti receptjét választottuk ki, már el is kezdtük, mire rájöttem, hogy ennek a tölteléke az alma, nem a tésztában van, mint ahogyan szerettük volna. Ekkor már nem volt más választásunk, a kilakult helyzethez kellett igazodnunk, és igazítani a süteményt.

Mindeközben ő szorgalmasan pucolta az almákat, és kockázgatta is, de nem túl gondosan figyelt az 1cmx1cm-es nagyságra, ezért eléggé rusztikusra sikeredett később a töltelék. A citromlevet én facsartam a vízbe, amibe dobálta az almakockákat.

Aztán az is kiderült, hogy borzasztóan rendetlenek vagyunk. Mindketten úgy tudtuk, hogy van egy egész csomag eritrit a kamrában, ehhez képest 3 bontott dobozt találtunk, amikből alig bírtuk összeönteni a szükséges mennyiséget...

A diót ő darálta, és a kókuszt is ő vette elő a kamrából. Azon együtt vacakoltunk, hogy őrölt zabpehely, vagy szénhidrátcsökkentett liszt kerüljön bele, végül a liszt mellett döntöttünk, közösen.

Én pároltam meg az almát, én vittem ki hűlni a lépcső tetejére, de azután ő keverte bele a túrót, a citromhéjakat, az eritritet és a tejfölt, sőt a tepsibe is ő tette bele addig, amíg egyszerű volt. A tetejét én fejeztem be, a sütőt is én kapcsoltam be, és a tűpróbát is én végeztem. Na, jó, a tésztát is ő keverte ki, de én meg főztem közben, na. Ő pedig a zenét szolgáltatta. Csinibaba mániás, amióta megnézte a filmet az osztályával erkölcstan órán, így a filmzenét hallgattuk, még énekelt és táncolt is egy kicsit nekem, persze előtte ki kellett kapcsolnom Sinatrat, amit épp hallgattam, szerinte az altató zene. Most Django Reinhardt szól, az én kedvemre, ezzel nincs baja, úgy tűnik.
Végül a szeletelést is én csináltam, mert ahhoz meg nincs bátorsága csak vonalzóval.

És akkor, a sütemény, ami persze cukorral és normál liszttel is megcsinálható.



Hozzávalók

A töltelékhez:
  • 50 dkg alma
  • 1 evőkanál + kb. 2 evőkanál eritrit 
  • 1+1 evőkanálnyi citromlé
  • 50 dkg túró
  • 2 evőkanálnyi tejföl
  • 1 zacskó vaníliás pudingpor
  • 1 citrom reszelt héja
  • 10 dkg kandírozott citromhéj (akár mazsola is lehet, vagy vegyesen)
A tésztához:
  • 2 tojás 
  • 150 g eritrit (ha cukrot használsz és te sem szereted túl édesen, akkor 12 dkg is elég)
  • 25 dkg vaj
  • 18 dkg dió
  • 10 dkg kókuszreszelék
  • 22 dkg szénhidrátcsökkentett liszt
  • 1 csomag (15,5 g sütőpor)
  • 2 evőkanálnyi zsemlemorzsa (ez lehetett volna őrölt dió, vagy zabpehely)
 A meghámozott, 1x1 cm-es kockákra vágott (a kockákat citromos vízben gyűjtjük, hogy fehérek maradjanak) almát 1 evőkanálnyi vízzel és 1 evőkanál eritrittel megpároljuk és kihűtjük. Ezután összekeverjük a többi hozzávalóval.

A tésztához a tojásokat az eritrittel és a vajjal kikavarjuk. A diót, a kókuszreszeléket, a lisztet és a sütőport összekeverjük. Ezután a két keveréket elegyítjük. Egy viszonylag lágy tésztát kapunk.

Egy 32X19cm-es, sütőpapírral kibélelt tepsibe simítjuk a kezünkkel tészta kétharmadát, megszórjuk morzsával, és rásimítjuk a tölteléket.

Ezután a tészta maradék részét rátesszük. Mivel ez egy lágy massza, nyújtani nem lehet. Én úgy csináltam, hogy kis darabonként tettem a töltelékre, egymástól viszonylag egyforma távolságra, és egy villa segítségével elegyengettem. Így a rusztikus töltelékre rusztikus fedél került.

160 fokon (hőlégkeverés) 40 percig sült, ekkor már a kötőtű teljesen tisztán jött ki belőle.

Utólag azt mondom, egy kis durvára vágott dió még jó lett volna a tetejére, de így is tökéletes lett. Ha kibírjuk várni, hogy ne essünk neki forrón, akkor másnap reggel tökéletesen szeletelhető.


Azt még hozzáteszem, hogy a mi süteményeink nem túl édesek, ezért pl. a túrókrémet meg kell kóstolni és édesebbre csinálni, ha valaki úgy jobban szereti.







2016. szeptember 18., vasárnap

Almás zabpuding

Itt van az ősz...

Amikor Viola tejcukormentes étrenden volt pici korában, nálunk  az "almából finomat" volt a tejbegríz helyettesítő gyerekkedvenc. Az akkori korán kelős, a sietős reggeleken nem tettünk a tetejére sült almát, és nem pirítottunk rá diót, viszont méz és fahéj mindig került rá. Volt, amikor darából főztük, volt, amikor zabpehelyből, mindkettőt nagyon szerették. Akkor is, és azóta is. Ma ebéd utáni  desszertté varázsoltuk.

Hozzávalók:
  • zabpehely
  • eritrit (bármi, amivel édesítesz)
  • fahéj (és ha van, akkor ötfűszer, mert az érdekesebbé teszi az ízét)
  • vanília
  • citromhéj (ne használj kezelt héjút!)
  • vaníliás pudingpor (ezt azért tettem bele, hogy krémesebb állagú legyen, de elhagyható)
  • alma
  • magarin, vagy kókuszzsír (persze, vajjal a legfinomabb, de ezt most nálunk nem lehet)
  • dió
Nem írtam arányokat, mert a zabpehely esetében az a lényeg, hogy kb. kétszeres/háromszoros mennyiségű vízben főzzük (először kétszeres, aztán pótolgatjuk, ha sűrűnek találjuk), almából meg annyit használjunk, amennyit szeretnénk.  A fűszerek és az édesítés is egyéni ízlés szerinti.

A sorrend:
Az alma egy részét felkockázzuk, a zsiradékon megpároljuk citromhéjjal, fahéjjal. Ha cukorral, vagy mézzel készül, akkor érdemes azzal együtt, mert szépen karamellizálja, de most mi eritritezünk, ezért megvárjuk, amíg a gyümölcscukor tartalomtól karamellizálódik, és utána tesszük rá az eritritet.

Ami közben az alma párolódik-sül a serpenyőben, megfőzzük a zabpelyhet a vízben a fűszerekkel, hozzáöntjük a vízzel elkevert pudingport, végül  édesítjük. Hozzákeverjük az alma másik részét, amit nyersen hagytunk és pürésítettünk.

Egy száraz lábasban megpirítjuk a diógerezdeket.

Végül poharakba tesszük a zabpudingot, rákanalazzuk az almát és megszórjuk dióval.

 Forrón és hidegen is tökéletes.




2016. szeptember 17., szombat

Sárgarépás gabonafasírt és zöldborsós bulgur

Azt hiszem, a ma készült fényképeket nehéz lesz valaha is alulmúlni, viszont annyira finom lett a vegánszekció ebédje, hogy nem hagyom ki a leírását.
Még valami: nem írok csak hozzávetőleges mennyiségeket, mert pl. maradék kölest használtam, és a zabpelyhet is csak beleszórtam a tálba, és nem igazán néztem a rázúduló forró víz mennyiségét sem.

A fasírt hozzávalói:
  • 1 nagy bögrényi zabpehely annyi forró vízzel leöntve, ami jól ellepi
  • 1 pohárnyi főtt köles
  • 1 jó nagy, finomra reszelt sárgarépa
  • bors
  • pici fűszerpaprika
  • 2 cikk fokhagyma helyett 2-3 szórásnyi hinget használtam
  • borsikafű
  • petrezselyemzöld
  • 1 tojás helyett 2 evőkanálnyi útifűmaghéjat használtam
  • a formázáshoz zsemlemorzsa 
  • olaj a sütéshez
Amikor a zabpehely elázott, összekevertem a többi hozzávalóval, vizes kézzel gombócokat formáztam, és olajban kisütöttem, mint ahogyan az egyéb fasírtokat is szokás. Jó sok réteg papírtörlővel itattam le róluk  sütés után.


Amíg sültek a fasírtok, a bulgur is elkészült.

Hozzávalók:
  • 1  "összemarék" zöldborsó
  • 1 bögre teljes kiőrlésű, aprószemű bulgur
  • petrezselyemzöld
  • bors
  • kevés olívaolaj
  • kevés lenmagolaj
A bulgurt megsóztam és megborsoztam, majd kétszeres mennyiségű forró vízzel leöntöttem, azután letakartam műanyag fóliával. kb. 15 perc alatt szívta magába a forróvizet.

A borsót kicsi olajon megpároltam egy kevés sóval.

Összekevertem a borsót és a bulgurt és a petrezselyemzöldet úgy, hogy lenmag olajat is öntöttem rá.


A hozzá készült saláta elemei: sárgarépa, salátalevél, paradicsom és zöldpaprika, valamint citromlé-mustár-fehérbors öntet.



2016. szeptember 4., vasárnap

24 szál gyertya...

...volt a Bálint tortáján, ami szokásosan túró és gyümölcs, sütés nélküli, nem nagyon vacakolós.

Hozzávalók:

az alaphoz:
  • 20 dkg zabkeksz
  • 10 dkg vajas keksz (vagy összesen 30 dkg olyan kekszpor, ami épp van otthon)
  • 7-8 dkg olvasztott vaj
  • kevés citromhéj és fahéj
a túrókrémhez:
  • 75 dkg túró
  • 3 dl (görög)joghurt
  • 10 dkg eritrit porrá őrölve (Cukor is lehet, és aki édesebben szereti, használjon többet mert ez nem túl édes, csak mi így szeretjük)
  • reszelt citromhéj
  • fél rúd vanília kikapart belseje
  • 2 evőkanál útifűmaghéj (vagy szokásos zselatin)
  • 3 dl habbá ver tejszín
a tetejére:
  • gyümölcsök
  • tortazselé por
Tegnap este megolvasztottam a vajat, és amíg kicsit visszahűlt, a kekszeket aprítógépben morzsásra őröltem. Aztán beleöntöttem a vajat, szórtam hozzá szárított citronmhéjat (mindig lereszelem a biocitromok héját és megszárítva tárolom egy üvegcsében), kevés fahéjat, és visszakapcsoltam a gépet addig, amíg a vajjal teljesen elkeveredett a morzsa, láthatóan összeállt egy kicsit.

Az uram kibélelte a 24 cm átmérőjű kapcsos tortaforma alját sütőpapírral, majd az oldalára is tett, hogy majd ne sérüljön meg a torta oldala, amikor kivesszük belőle.

Beleöntöttem a tortaformába a vajas kekszmorzsát, elegyengettem, aztán először a kezemmel, utána egy befőttes üveggel jól ledöngöltem, hogy kellőképpen megszilrárdulhasson a vaj jelenléte miatt a hűtőszekrényben. Ez így is lett, reggelre teljesen masszívan egyben volt.

Ma azzal kezdtük a napot - Bálint későnkelési szokására alapozva -, hogy az uram aktualizálta a szokásos születésnapi dekorációt,  és feldíszítette a nappalit, én meg megcsináltam a túrókrémet.

A túrót beleöntöttem az aprítógépbe, aztán pépesedésig forgattam. A tejszín kivételével a többi hozzávalót is beletettem a tartályba és teljesen elegyítettem.


Felvertem a tejszínhabot, és azt már egy tálban, kézi habverővel kevertem közé. Az elkészült túrókrémet pedig beletettem a tortaformába, és eligazgattam. Nem simítottam le a tetejét, hogy a gyümölcsök ne csúszkáljanak majd rajta.

Kb. 2 órányi időre visszatettem a hűtőszekrénybe, hogy a túrómassza is összeálljon.

A gyümölcsöket összevagdaltam, Bálint a kedve szerint rászórta a tetejére, és - mivel jó magas volt a gyümölcshalmaz - 2 zacskó színtelen tortazselével (amit a rajta lévő leírás szerint csináltunk meg) felöntöttük.
Amikor a zselé kicsit meghűlt, újra visszatettük a hűtőszekrénybe és ott várta meg az ebédet.

Nem mondom, hogy a világ legszebben kivitelezett tortája, de finom, és házi, ahogyan Bálint szereti.








Itt már erősen gondol valamire, és sikerült is egyszerre elfújnia, mind a 24 szál gyertyát


Az az igazság, hogy pár dkg-nyival több vajat hozzáadva nem morzsálódna cseppet sem, de nem akarjuk vajasabbra csinálni és teljesen masszív, csak a vágáskor hullik le egy kicsi.