Translate

2015. március 22., vasárnap

Nevezzük kölespudingnak!

Ma reggel akadtam erre a blogbejegyzésre, és azt gondoltam, nagyon jó lesz gluténmentes desszertnek a már kitalált piskótatekercs mellé, hogy a lisztérzékeny szekció - amit Anti, és Bálint barátja, Ákos alkotott - se maradjon süti nélkül.

Persze, nem tudok kibújni önnön magamból, ezért csak nagyjából követtem a recept vonalát, így tökéletesen pontos mennyiségeket sem tudok megadni, ráadásul az ilyesfajta sütiknél már megtapasztaltam, hogy kóstolgatom, nézegetem, aztán egyszer csak azt gondolom, jó lesz ízre, állagra egyaránt. Most is ez történt, majd amikor Ákossal megkóstoltattam, ő azt mondta, jó lenne bele egy kis vanília is. Nagyon igaza volt.

Ha megnézitek az eredeti receptet, az láthatóan egy masszív, szeletelhető tortát eredményezett. Én kevesebb kölessel, és több tojással csináltam, így lazább, inkább pudinghoz hasonlító állagot kaptam. Eredetileg úgy terveztük, csinálunk hozzá barack fagyit, de végül az elmaradt, viszont így is nagyon jót ettünk.

Ne számítsatok arra, hogy az általam leírtak alapján egy kifejezetten édes sütit kaptok. Kellemes desszert, de ha nagyon édesre vágytok, akkor több cukrot (vagy amit szoktatok) használjatok, ha rászánjátok magatokat arra, hogy megcsináljátok, amit egyébként nem fogtok megbánni!
  • háromszoros mennyiségű vízben megfőztem 1 bögre kölest egy kicsi sóval, majd kihűtöttem (végül nem használtam fel a teljes mennyiséget a sütihez)
  • 2 tojást szétválasztottam, a fehérjéből habot vertem, a sárgákat kikevertem 3 evőkanál cukorral (manapság negyedannyi édesítőszert használok)
  • a tojásmasszába belereszeltem 1 citrom héját, hozzátettem 3 evőkanál baracklekvárt (xilittel készült)
  • a kihűlt kölesből 1 marékkal félretettem (zöldséges fasírt lett belőle), a többit elkevertem a tojásos, lekváros keverékkel, és kevertem közé még egy bögrényi túrót is
  • belekevertem a tojáshabot
  • 1 almát felkockáztam, azt is közé kevertem
  • ezután került bele egy kis őrölt vanília
  • pici vajjal kikentem 2 szilikon pástétom formát és egyenletesen eloszlattam benne a keveréket
  • 180 fokon, kb. 1 órán át sütöttem

Igaza van Reninek, az Így is lehet... blog írójának, hogy hidegen lehet igazán jól szeletelni. Persze forrón is nagyon finom, így bizony mi az egyiket "beáldoztuk", és jól tettük.


Ami még fontos - a nálam szokásos fő szempont érvényesülése -, hogy ez egy kevés munkát igénylő süti.

Nincsenek megjegyzések: