Csilisbab és kukoricalisztből sült palacsinta

Szombaton úgy éreztem, hogy az időjárási viszonyokkal dacolunk, amikor ezt ettük. Most annyira változékony az időjárás, hogy bátran merem ajánlani, hiába jött el közben a csillagászati nyár.

Hozzávalók:

a raguhoz

• 1 db vöröshagyma
• 1 db (piros húsú) paprika
• 1 db kisebb csípőspaprika (persze, nem mindenki szereti, ha csípős)
• 1 cikk fokhagyma
• 1 kicsi babérlevél
• őrölt bors
• 2 db közepes méretű paradicsom
• 3 evőkanál sűrített paradicsom
• 1 doboz vörösbab 
• 1 doboz kukorica
• 1-2 evőkanál olívaolaj

a palacsintákhoz

• 6 dl szénsavas ásványvíz
• 30 dkg kukoricaliszt
• csipetnyi só
• 1 evőkanálnyi étolaj
• fél bögre zabpehely

a tetejére

• sajt (bármilyen, ez füredi trappista volt)

Legelőször a zabpelyhet öntöttem le annyi langyos vízzel, ami éppen ellepte. Vártam pár percet, amíg eltűnt a víz, és pépes lett a zabpehely. Ezt használtam tojás helyett.

A turmixgép kannájába belepakoltam az összes palacsintaalkatrészt, simára kevertem, és hagytam állni, amíg elkészült a ragu.

A  raguhoz a hagymát és a paprikákat vékonyra szeleteltem, beletettem a felforrósított olívaolajba a babérlevéllel együtt, és megsóztam. Párszor átkavartam, majd amikor színesedni kezdett, hozzákevertem a zúzott fokhagymát, ráőröltem a borsot. Természetesen mindez szebb, ha kápiából, vagy kaliforniai paprikából készül, de hirtelen jött a főzési ötlet, és csak ez a lecsópaprika volt itthon. Az ízén nem rontott, én úgy gondolom. Sőt, a többiek is úgy gondolják.

Amíg a hagyma-paprika párolódott, lehúztam a paradicsomok bőrét, és kettévágva vékonyra felszeleteltem mindkettőt. 

Erősre állítottam a lángot, és a paradicsomokat is beletettem a serpenyőbe. Így nem volt ideje különösebben levet ereszteni. Párszor jól átforgattam -közben szagoltam az isteni illatot-, aztán ráöntöttem a sűrített paradicsomot, beleöntöttem a leszűrt konzerveket, és összeforraltam.

(Kis kitérő: ugye, emlékeztek még erre?)

A masszából 14 cm az átmérőjű palacsintákat sütöttem úgy, hogy egy szilikon ecsettel minimális mennyiségű olajat kentem mindegyik alá. A kukoricalisztben nincs gliadin, mint a búzalisztban, ezért nem rugalmas. A pici olaj, és a gyors átfordítás és a kis átmérő is segít abban, hogy ne törjön el.

Minden palacsintába 3 evőkanál ragu került (amibe nem jutott, abba csak sajtot tetem). Kettéhajtva, a nyílásokkal felfelé beleálligattam egy sütőedénybe, és megszórtam reszelt sajttal.

180 fokos sütőben addig sütöttem, amíg a sajt ráolvadt.