Translate

2015. június 7., vasárnap

Túrós, citromos kuglóf

A mai süteményünk a Kifőztük online gasztromagazinból való, épp csak egy kicsit módosítottam az eredeti recepten.
Egyik legjobb sütemény, amit eddigi életemben ettem. Azt is hozzáteszem, ami számomra a legfontosabb: alig van vele tennivaló. Pár perc alatt összekevertem tegnap délután, aztán amíg sült, megírtam a blogbejegyzést a tegnapi ebédről.

Ma reggel rákerült a máz és az ízesítők-cifrítók, aztán már ettük is. Üde, könnyű, mégis laktató, egy-egy szelet épp elég volt belőle mindenkinek.  



Hozzávalók:

a tésztához
  • 20 dkg liszt
  • 2,5 teáskanál sütőpor
  • csipet só
  • 17 dkg vaj
  • 30 dkg cukor
  • 40 dkg tehéntúró
  • 3 egész tojás
  • 1 citrom reszelt héja
  • őrölt vanília (bármilyen vanília, mi a kezed ügyébe kerül)
A mázhoz
  • 7 dkg porcukor
  • 1/2 citrom leve
  • 1 teáskanál tejszín
  • 1 (bio)citrom lereszelt héja
  • 2 levendulavirág elmorzsolva
Egy edényben összekevertem a száraz alapanyagokat: a lisztet, a sót és a sütőport.

Egy másik edényben gépi habverővel habosra kevertem a vajat a cukorral, hozzákavartam a túrót, majd egyenként hozzáütöttem a tojásokat, mindegyik után jól eldolgoztam. Beleőröltem  a vaníliát és belereszeltem a citromhéjat. Ezután fakanállal lazán összekevertem a száraz hozzávalókkal, amíg a tészta egyneművé vált.

Kivajazott, lisztezett kuglófformába kanalaztam, eligazgattam és előmelegített sütőben, 180 fokon 50 perc alatt készre sütöttem. A 40. percben még nem volt tökéletes a tűpróba, ezért hagytuk az 50.-ig, de így kicsit sötétebb lett annál, ami szerintem ízléses. Finom, szaftos maradt a belseje, tehát a süteménynek nem ártott, csak az én komfortérzetem csorbult egy kicsit attól, hogy sötétebb lett a külseje, mint ahogyan képzeltem.

Miután megsült,  hagytuk a kuglófformában kihűlni, pontosabban egy konyharuhával letakarva állt benne reggelig. Akkor süteményes tányérra tettem.

A máz: egy kis edényben elkevertem a porcukrot a citromlével és 1 teáskanál tejszínnel, majd a kuglóf tetejére kanalaztam. Amíg nedves volt, ráreszeltem egy (bio)citrom héját, és rámorzsoltam két levendulvirágot. Ebédig száradni hagytuk.

Most persze az uram közbeszólt, hogy azt virágzatnak hívják, de ez mégiscsak egy főzési napló és nem biológia tankönyv, úgyhogy marad a virág szó.










Nincsenek megjegyzések: