Translate

2024. március 26., kedd

Omlett, zabpehelyből

 Nem jutott eszembe okosabb megnevezés, mert mégiscsak olyan omlett jellegű... Persze, nagyon finom is, és tök jó reggeli alternatíva.

Hozzávalók (2 adag):

  • 8 dkg zabpehely
  • 2 dl folyadék (víz is jó, én most mandulatejet használtam, de a kezünk ügyében lévő, általunk használt folyadékok bármelyike jó)
  • 1 evőkanálnyi szezámmag
  • 0,5 evőkanálnyi útifűmaghéj (elmaradhat, de azért is jó, mert biztosan egybentartja)
  • 2 evőkanálnyi sörélesztőpehely (ez is elmaradhat, de azért is jó, mert ízesíti)
  • pici só
  • 0,5 kk zsiradék (nem extraszűz olívaolajat használtam)
A zabpelyhet leöntöttem a mandulatejjel, hagytam pár percet ázni, majd az olaj kivételével mindent belekevertem.

Egy felforrósított serpenyőt kikentem az olajjal, elsimogattam benne a masszát és mindkét oldalát pirosra sütöttem.

Zöldségekkel megszórva ettem.




2024. március 19., kedd

Sós tallérok

Úgy néznek ki, mintha sajtos tallérok lennének, de ez csak a látszat. Azt viszont elmondhatom, hogy legalább annyira finom mintha az lenne, csak más. A másságával együtt, illetve attól függetlenül is nagyon finom.
Elöljáróban még annyit, hogy amikor először csináltam, nem tettem bele sörélesztőpelyhet és úgy is nagyon jó volt, de a sörélesztőpehely miatt - az "ezerféle" jótékony hatása mellett - még egy kis sajtos íze is lesz.
A tejtermékeket a korábban már leírt napraforgókrém helyettesíti. Aki tudja, hogy milyen finom a pirított napraforgómag, az bizony el tudja képzelni, hogy ezeknek a tallérokna milyen jó íze lesz tőle.

Egy elektromos ostyasütőt használok, de holnap fogom kipróbálni a tepsiben sütést, és frissítem majd a bejegyzést, leírom az eredményt.


Tehát:
  • 2 evőkanálnyi őrölt lenmag  (ezt 2 db tojás helyett használom)
  • 15 dkg csicseriborsóliszt
  • 20 dkg barnarizsliszt 
  • 1 tk. sütőpor
  • 1 tk. só
  • 10 dkg margarin
  • 3 ek. (kb. 5 dkg) sörélesztőpehely
  • 20 dkg napraforgókrém 
  • 1-1,5 tk. őrölt kömény

Azzal kezdem, hogy az őrölt lenmagot beáztatom 6 evőkanál vízbe.

Az összes hozzávalót kimérem és beleteszem egy robotgépbe (természetesen gyúrható is, csak én lusta vagyok és kényelmes), ráöntöm a lenmagzselét és összeforgatom. Nagyon hamar elegyedik.
Ezt követően laza mozdulatokkal átgyúrom.


A tésztából kb. 2,5 cm átmérőjű gombócokat formálok (102 db lett) és 3 darabonként megsütöm az ostyasütőben.


Azt gondolom, azok részére, akik nem esznek sem tejtermékeket, sem tojást, ezek a tallérok nagyon jó alter alternatívát jelentenek. 
A csicseriliszttől és a barnarizsliszttől nem kell félni. Ezek együtt - mint hüvelyes és gabona - teljesértékű fehérjévé komplettálódnak, a sörélesztőpehely és a lenmag  pedig nagyon sok értékes tulajdonsággal járulnak az egészségünkhöz. Nem csak vegán étkezés során, és cukormentes diétában érdemes használni ezeket, mivel mindenki szervezetére nagyon jó hatással vannak.


Köszönöm, ha leírod a kapcsolódó gondolataidat a bejegyzés alá, a megjegyzésekbe, és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet. Az a mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez: az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak (és szépek is).

2024. február 23., péntek

Sárgalencse palacsinta

Már egy ideje látok keringeni az interneten egy vöröslencse palacsintát, ami nagyon szimpatikus, mert csak vízből, lencséből és sóból áll. Mára spenótos-gombás sárgalencse lasagnét terveztem, de lusta voltam megcsinálni, inkább kipróbáltam ezt a palacsintát, csak sárgalencséből. Nagyon jól tettem, tök jót vacsoráztunk.
Mivel a lencse hüvelyes, tettem a töltelékül szolgáló raguba gabonát, ami ezúttal teljeskiőrlésű kuszkusz volt (persze, egyáltalán nem uralkodott el a kuszkusz), hogy telejesértékű fehérjét kapjak (ez az úgynevezett fehérjekomplettálás).

A palacsinta hozzávalói:
  • 10 dkg sárgalencse
  • 1 csipetnyi só
  • a lencse térfogatához képest 2-szeres mennyiségű víz
  • kevés olaj a sütéshez
A megmosott sárgalencsét beáztattam, és 3 órányi állás után az áztatóvízzel elturmixoltam. 


A ragu hozzávalói:
  • 1 evőkanálnyi (olíva)olaj
  • 20 dkg gomba
  • 15 dkg spenót
  • 2 cikk fokhagyma
  • őrölt bors
  • 15 dkg-nyi darabos paradicsomkonzerv
  • 10 dkg kuszkusz
  • a tetejére (növényi) tejföl, én sóztam és borsoztam is.
Először a kuszkuszt egy kevés sóval és 2-szeres mennyiségű forróvízzel beáztattam.

A gombát a felforrósított zsiradékon kevés sóval pároltam, majd rátettem a fokhagymát, a spenótleveleket, őröltem rá borsot, és amikor a spenótlevelek egy kicsit összeestek, ráöntöttem a paradicsomkonzervet.
Jól összefőztem, majd a ragut összekevertem a kuszkusszal.



Amíg főtt a ragu, egy enyhén kiolajozott palacsintasütőben kisütöttem a lencsemasszát (minden palacsinta előtt kentem egy picit). 6 db, egyenként 14 cm átmérőjű palacsinta lett belőle. A sütésnél óvatosabbnak kell lenni, mint a lisztből készült palacsinták esetében, mert ezek merevebbek. Amikor elkészült, letakartam a palacsintakupacot egy másik tányérral, hogy biztosan puhák maradjanak.



A tányérjainkon a kiterített palacsintára tettünk a raguból, megtejfölöztük és jól megettük.



Köszönöm, ha leírod a kapcsolódó gondolataidat a bejegyzés alá a megjegyzésekbe, és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet. Az a mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez: az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak (és szépek is).

2024. február 21., szerda

Sós teasütemény

Ezt a sós sütit egy FB csoportban találtam még ősszel, akkor azonnal megsütöttem és azóta rendszeresen „gyártom”.
Leírom az eredeti receptet, beleírva a módosításaimat is. Pluszban azt is tudni kell, hogy én minden alkalommal aprítógéppel állítottam össze a tésztát, hideg hozzávalókból, így megspóroltam a hűtési időt. Természetesen ezért a sütő bekapcsolásával szoktam kezdeni.

A családunk is nagyon szereti, de társaságba is vittem már és mindenkinek ízlett. 

Baromi gyorsan elkészül. Elöljáróban azt is mondom, hogy ha „normál” teasüteményt akarsz, akkor persze használj vajat, tejfölt, tejet, tojást, sajtot.


Sós teasütemény

  •  50 dkg liszt (én 15 dkg fehér és 35 dkg teljeskiőrlésű lisztből szoktam, de persze fehérből is jó, annak, akinek nem fontos a teljes kiőrlésű liszt használata)
  • 2 csapott tk. só
  • 30 dkg vegán margarin (pl. Rama)
  • 10 dkg vegán „tejföl” (szójajoghurt, mandulajoghurt, vagy vegaföl /én az első kettőt szeretem, mert ezek fermentáltak, nincs bennük sem kókuszzsír, sem szőlőcukor)
  • ha nagyon morzsálódna, akkor egy löttyintésnyi növényi tej

A hozzávalókat gyorsan összegyúrtam, de nem szabad túlgyúrni mert kizsírosodik, nem lesz omlós. Olyannak kell lennie, mint egy linzertésztának.

Frissentartó fóliába tekerve kb. 15percre a fagyasztóba raktam.

Addig előmelegítettem a sütőt 200°C-ra Ha lehűlt a tészta kb 1-1,5cm vastagra nyújtottam. A tetejét vízzel higított paradicsompürével lekentem, majd megszórtam egész köménnyel, szezámmaggal (más aprószemű maggal vagy növényi sajttal is szórható).
Úgy szoktam csinálni, hogy a kinyújtott és lekent tésztából levágok akkora területeket, amekkorákat egyfajta maggal akarok megszórni (mint látható, mákot is tettem rá és fekete szezámmagot is szoktam, ezen az épp nem volt), így biztosan nem keverednek rajta.

A lekent és megszórt tésztát 1x1cm-es kockákra vágtam. Kb. 15-20perc alatt aranybarnára sütöttem.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolódó gondolataidat a bejegyzés alá, a megjegyzésekbe, és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet. Az a mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez: az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak (és szépek is).

2024. február 12., hétfő

Kelbimbó maszala

 A kelbimbó eléggé megosztó zöldség, nála megosztóbb csak a maszala szó lehet, mivel idegenül hangzik... Ez egy indiai étel, amit a mi kultúránkban paradicsomos kelbimbónak is nevezhetnénk, csak egy-két fűszer szokatlan benne. Manapság ezek már beszerezhetőek nagyobb élelmiszerboltokban, vagy fűszerboltokban. Higgyetek nekem, érdemes néha kitekinteni.

Ez a recept Hémangi Dévi Dászi receptje, Szeretem a receptjeit, egyszerűek, gyorsan elkészülők, javaslom nézzetek be a Vegavarázs blogba.

Hozzávalók: 

  • 2 ek étolaj
  • 1 kk fekete mustármag
  • 1,5 kk római kömény
  • 5-6 currylevél
  • 0,5 kk aszafoetida (helyette lehet 1-2 cikk zúzott fokhagyma)
  • 1,5 kk őrölt koriander (én mozsárban törtem össze a magokat)
  • 3/4 kk kurkuma
  • egy csipet őrölt chili 
  • 3 db lereszelt paradicsom (én 10 dkg paradicsomkonzervet használtam)
  • 60 dkg kelbimbó
  • 1,5 kk só
Megmostam, majd kettévágtam a kelbimbókat.
Egy serpenyőben megmelegítettem az olajat (nem kell forrónak lennie), kipattogtattam benne a fekete mustármagot, majd hozzátettem a római köményt és a curry leveleket. Amikor már illatos volt, beletettem az aszafoetidát, a kurkumát, a koriandet és a chilit. Párszor átkavartam és gyorsan hozzátettem a paradicsomot, beleszórtam a kelbimbót, megsóztam és felöntöttem vízzel (nem kell, hogy ellepje).


Puhára főztem a kelbimbót (kb. félideig fedő alatt), a leve addigra jó sűrű "szotty" lett.

Basmati rizzsel ettük.



2024. január 30., kedd

Császármorzsa, zabpehelyből

A vasárnapi palacsintázáskor  elhatároztam, hogy jó leszek. Mármint hogy reziliens. Megbirkózom a lustaságommal. Nem kekszet, vagy nápolyit fogok enni délelőttönként és délutánonként, hanem olyasmit, amit szívesen eszem. Persze, nem lépek túl a saját árnyékomon, nem komplikálom túl a helyzetet, csak a saját magammal kapcsolatos rossz érzéseimet enyhítem azzal, hogy valamivel aktívabbá teszem magam és változatosabban eszem. Ezzel együtt lusta maradok, csak kevésbé kényelmes lusta.

A ma délelőtti evés végre megfelelt ennek. Ehhez a kis adag cucchoz a vegyes táplálkozásban 1 db tojás kellene - de ha már a rezilinanciánál tartunk - alkalmazkodva a családtagjaim vegán táplálkozásához, és alkalmazkodva a saját változási igényeimhez is, mindig vannak előkészített alapanyagok a kamrában, a fagyasztószekrényben, üvegekben, stb..., (azt meg csak zárójelben mondom el, hogy 1 evőkanálnyi őrölt lenmag sokkal olcsóbb, mint 1 db tojás, az élettani hatásai pedig ebből a cikkből kiderülnek).

Ezt az egyszemélyes adagot így csináltam:

  • 2 dkg teljes kiőrlésű zabpelyhet leöntöttem annyi hidegvízzel, ami épp ellepte. kicsit vártam, majd beletettem 
  • 1 tojás helyett 1 dkg őrölt lenmagot (ez egy púpos evőkanálnyi, de függ az őröltség mértékétől) és hozzátettem
  • 3 evőkanálnyi vizet, meg 
  • egy kis őrölt vaníliát és 
  • 1 teáskanál porcukor helyett 1/4 teáskanálnyi "negyedannyi" édesítőszert.

  • Hagytam pár percig állni, majd, miután túl sűrűnek találtam, tettem még hozzá 
  • egy pici vizet. Fontos, hogy kicsit hígabb legyen, mint egy palacsinta, nehogy "véletlenül" egyben maradjon sülés közben.
  • Közben egy palacsintasütőt felforrósítottam és 
  • néhány csepp olajat szétkentem rajta.
  • Beleöntöttem a masszát és hagytam sülni egy darabig, majd átfordítgattam - mindig egy akkora darabot, ami épp leszakadt -, ha véletlenül mégis egyben maradt egy-egy darabka, azt szétszakítgattam a keverőlapáttal -, mindaddig, amíg át nem sült az egész és felvette a császármorzsa jelleget.

  • Eperlekvárral ettem. Persze, jó lett volna, ha tocsog a lekvártól, de én 20 g-nyi CH-t eszem ilyenkor, ezért ebben 1,5 dkg-nyi (egy lapos evőkanál) cukormentes eperlekvár volt.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolódó gondolataidat a bejegyzés alá, a megjegyzésekbe és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet. Az a mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez: az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak (és szépek is).




2024. január 28., vasárnap

Almatöltelékes palacsinta

Mindig olyan nehezen tudom kitalálni, hogy mit egyek délelőtt, illetve délután, kisétkezésre. Mármint nem kitalálni nem tudom, hanem lusta vagyok "cifrázni", nagyon egyhangúan eszem.Tegnap az ebéd egy része palacsinta volt, maradt belőle néhány darab, így végre nem kekszben, vagy zabpehelyben gondolkodtam. 
Persze, a lustaság most is győzőtt, ugyanis lusta voltam melegíteni, és lekvárhoz sem volt kedvem, más, édes tölteléknek való meg nem volt, de nem is vacakoltam volna vele. Ezért lereszeltem egy fél almát, megszórtam fahéjjal és édesítőszerrel, és összecsavartam. 
Mit ne mondjak, nagyon jó volt, és nagyon jó lenne, ha gyakrabban rá tudnám szedni magamat arra, hogy érdekesebben egyek.

Ahogyan csináltam tegnap (akkor lekvárokkal, kakaóval és mákkal ettük, többen ebédeltünk, így nagy adag készült):

  • 1 dl tejet (ez mandulatej volt, de lehetne "sima" tej, vagy vizezett tejszín is), 
  • 5 dl szódavizet (az arány persze változhat a tej javára, de 50%-nál kevesebb ne legyen a víz          mennyisége)
  • 4 db tojást
  • 1 csipet sót, 
  • 40 dkg lisztet (12 dkg durumliszt és 28 dkg teljeskiőrlésű liszt keverékét használtam, de persze, mindenki olyat használhat, amilyet leginkább szeret) csomómentesre kevertem, majd tettem bele még
  • kb. 2 evőkanálnyi olajat, majd hagytam kb. 1,5 órá állni, ezt követően kisütöttem, 20 db palacsinta lett belőle (ez 11,6 g CH/db).

  • Ma délelőtt 1 db palacsintát ettem, úgy, ahogyan a bejegyzés elején írtam:
    • 5 dkg almát lereszeltem, ez egy fél alma volt, 9 g CH). Tettem hozzá
    • 1 teáskanál fahéjat és kb.
    • 1,5 teáskanál porrá őrölt eritritet.
    Így nézett ki.



    Ez volt a töltelék.


    Köszönöm, ha leírod a kapcsolódó gondolataidat a bejegyzés alá, a megjegyzésekbe és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet. Az a mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez: az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak (és szépek is).