Translate

2017. szeptember 8., péntek

Csicseriborsó-krumpli "egytál"


Ez a kép még januárban készült, de mindig elfelejtem leírni az ételt. A legfinomabb (vegán) étel, amit valaha ettem, azt hiszem. A krumpli fűszeres kérge ropogós ls hihetetlenül finom, a pirult csicseriborsó ropogós és hihetetlenül finom, a pirult dió ropog és hihetetlenül finom, a vörösáfonya édeskésen savanykás és hihetetlenül finom. Teljesértékű fehérjévé komplettálódik, ha egy kis rizst is eszünk hozzá.

Hozzávalók (kb. 4 adagnyi): 
  • 2-3 evőkanálnyi  olaj
  • 1 kávéskanálnyi római kömény
  • 1-2 kávéskanálnyi tikka masala
  • 1 doboz alaposan lecsöpögtetett csicseriborsó (és egy kicsi a levéből)
  • 4-5 szem krumpli
  • fél marék dió
  • 1 zacskó aszalt vörösáfonya (mazsola is jó, de áfonyával finomabb)
Olajban római köményt pirítottam, tikka masalát tettem bele, sóztam, beleöntöttem egy doboz lecsöpögtetett csicseriborsó konzervet, és a felkockázott krumplikat, pirítottam, azután minimális konzervlével pároltam, aztán dió és vörösáfonya került bele, végül még megpirítottam egy kicsit.

Érdemes belevágni a számunkra idegen ízvilágú és látványú ételek kipróbálásába, csak azért nem érdemes elkerülni, mert szokatlan (nagymamám 80 éves elmúlott, amikor először kóstolt indiai ételt, szkeptikus is volt a tekintete, amikor látta, hogy csirkét, kókuszt és paradicsomot főzök össze, de aztán megkóstolta és szerette). Ez az étel időspórolós (kb. 30 perc alatt elkészül), nagyon laktató, nagyon illatos, nagyon finom, és arra kényszerít, hogy akkor is eszegessed, ha nem vagy éhes...




2017. szeptember 5., kedd

Tejbegríz torta

A világ legegyszerűbb tortája, és kis túlzással azt is mondhatnánk a legfinomabb. Gyorsan készül, kevés vacakolnivaló van vele, és nem fogy gyorsan, mert rendkívül laktató.


Az apropója az a helyzet volt, amit már többször emlegettem itt. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy képtelenek vagyunk teljes létszámmal összegyűlni egy-egy családi ünnepen.
Talán már mondtam itt, hogy két dolgot szeretek nagyon. Az egyik, az, amikor felkelek reggel, kimegyek a folyosóra és a környező 3 szoba ajtaja nyitva van. Ez azt jelenti, hogy egyik gyerekünk sincs itthon, mindenki éli a felnőtt életét. Tudom, hogy nyugodtak lehetünk, mert önállóak, jól szervezik a dolgaikat, jó döntéseket hoznak, megállják a helyüket a világban, a hozzánk való ragaszkodásuk egészséges keretek között van, engedtük őket leválni és volt is igényük erre.  A másik, amikor felkelek reggel, kimegyek a folyosóra és a környező 3 szoba ajtaja zárva van.  Ez azt jelenti, hogy mindhárom gyerekem itthon van, a legtöbb esetben a "szerzett" gyerekeinkkel együtt. Jó érzés, hogy szeretnek itthon lenni. Szeretem, amikor várják, hogy az apukájuk kávét főzzön kinek-kinek a kedvére, és szeretem, hogy ő meg időnként belezavarodik, kinek melyik bögre, mennyi kávé, mennyi és milyen tej, milyen cukor. És szeretek nekik reggelit csinálni. Szeretem, ha együtt reggelizünk, de azt is szeretem, ha egyenként kerülnek elő a tetőtérből, és külön-külön esznek. Szeretek morogni velük a heverészve reggelizéskor azért, hogy kellőképpen vigyázzanak a kanapéhuzatra, és azt sem bánom, hogy ki kell kapcsolnom a kedvenc zenéimet, hogy filmet nézzenek a nappaliban, vagy a saját zenéiket hallgassák, főleg, mert igazán hasonló az ízlésünk.
Most vasárnap végre tellett az időnkből egy közös ünnepi reggelire  (aztán ebéd előtt máris  megcsappant a létszám). Azért volt ünnepi, mert a lencsekrém és a bundáskenyér után tortát ettünk, egy nagy közös tortát, az összes nyári születésnap és névnap alkalmából.

A torta egy egyszerű tejbegríz torta volt, ami karamellás tejben főtt darából készült gyümölccsel és pudinggal. Nem kalóriaszegény, cukros is, de eccerazéletben ezt is lehet.

Hozzávalók (a tortaforma átmérője 26 cm):

az alja:
  • 4 evőkanálnyi kristálycukor
  • 1 liter tej
  • 15 evőkanálnyi búzadara
  • pár kanálnyi kristálycukor
  • kevés vanília
  • 4-5 dkg-nyi vaj
a közepe:
  • 3 közepes nagyságú őszibarack
  • 1 marék szeder
a teteje:
  • 7 dl  tej
  • 2 zacskó tejszín ízű pudingpor
  • 6-7 evőkanálnyi kristálycukor
  • 2 db tojás
A 4 evőkanálnyi cukrot beleszórtam egy lábasba. kevergetés nélkül karamellizáltam, felöntöttem tejjel, beletettem a vaníliát, majd amikor felforrott, folytonos keverés mellett beleszórtam a darát. Pár perc alatt megfőtt, akkor belekevertem a többi cukrot és a vajat.
Egy sütőpapírral kibélelt tortaformába öntöttem és elsimítottam.

Körbe-körbe kiraktam cikkekre vágott öszibarackkal, az üresen maradt részekre pedig szeder szemeket szórtam.

A harmadik réteghez először a tojásokat szétválasztottam, és a fehérjékből jó kemény habot vertem.

A tojássárgákat a cukorral, a pudingporral és a tejjel simára kevertem, majd felforraltam. Amikor besűrűsödött, levettem a tűzról, és a forró pudingba egy habverővel kisebb adagokban belekevertem a tojáshabot. A keletkezett krémet rákentem a tortára.

Mindez szombat este történt, a vasárnapi reggelire kihűlt és szeletelhetővé vált, miután a nyitott kamraablakban éjszakázott. Nem díszítettük fel, aki igényelte, a tányérján tett rá tejszínhabot.



2017. szeptember 3., vasárnap

Mustáros lencsekrém

Még nem találkoztam olyan emberrel, akinek ne ízlett volna ez a szendvicskrém, függetlenül az általa gyakorolt táplálkozási irányzattól. Higgyétek el, egy próbát megér, aztán meg rendszeressé válik. . Ha épp nincs otthon vöröslencse, vagy eleve nem jutsz hozzá, vagy eleve idegenkedsz tőle, akkor csináld abból, amiből főzeléket szoktál főzni. (Azt, hogy a Magyarországon általánosságban használt lencsét étkezési lencsének nevezik, nem tudom, és nem is akarom megérteni. Szerintem az összes lencse étkezési, ami ehető, függetlenül a formájától és a színétől. Ez a helyzet azt az elgondolásomat erősíti, hogy a magyar konyha viszonylag egysíkú - bár kevés alapanyagból változatosan főzni persze igen nagy tudomány -, és sajnos azt is gondolom, hogy az étkezés terén ugyanolyan kevéssé elfogadó ez a nép, mint az élet minden más területén, főleg úgy, hogy nem is ismeri igazán azt, amit elítél, de ez már egy más téma...
Nnnaszóval, ez az egyik legfinomabb szendvicskrém, amit enni szoktunk, és tényleg jószívvel ajánlom. Amellett, hogy nagyon jó ízű, ha a háztartásunkban szempont az ár-értékarány figyelembe vétele, akkor bizony bátram kimondhatjuk, hogy kevés pénzből, nagy mennyiségű, nagyon finom ennivalót tudunk csinálni (utálom a készíteni szót ebben a kontextusban...). Hozzáteszem azt is, hogy a lencsekrém (mint hüvelyes), kenyérre (mint gabona) kenve teljes értékű fehérjévé komplettálódik, tehát nem baj, hogy nincs benne állati eredetű fehérje. Egyébként meg, nem kell ahhoz vegánnak lenni, hogy akarjuk és szeressük ezt az ételt. Elégséges indok az, hogy változatosan akarjunk enni. Tényleg. Ésakkormostmár, nem szaporítom tovább a szót.

Hozzávalók: (hagyma helyett én hinget /asafoetida, ördöggyökér)
  • 1 db vöröshagyma
  • 2-3 evőkanálnyi (olíva)olaj
  • 2 db babérlevél
  • 1 kávéskanálnyi (füstölt)paprika por
  • 1 bögre (vörös)lencse
  • 3 cikk zúzott fokhagyma
  • 1 mokkáskanálnyi köménymag
  • pár szem feketebors
  • 1 db felkockázott paradicsom
  • 2 kávéskanálnyi (vagy akár több is) mustár (én most fele magosat és fele nem magosat tettem bele)
  • egy kis csokor felaprított petrezselyemlevél
  • a végén még egy kis fokhagyma, még egy pici bors, meg paprika és olívaolaj
A felkockázott vöröshagymát pároltam olívaolajon sóval, babérlevéllel, megszórtam  füstöltpaprika porral, ráöntöttem a lencsét, beletettem 2 cikk zúzott fokhagymát, felöntöttem 2 bögre vízzel, fűszerlabdában tettem hozzá köményt és feketebors szemeket. Belekockáztam egy paradicsomot is (jó helyette konzerv paradicsom is), és addig főztem (kb. 20 perc), amíg a lencseszemek szétestek.

Néha megkavargattam közben, ami azért is fontos, mert ha elfő a víz, mielőtt puha lesz a lencse, akkor kicsit önteni kell hozzá.
Mikor kész lett és kihűlt, beletettem még egy cikk összezúzott fokhagymát, őröltem rá borsot, löttyintettem rá egy kevés nyers olívaolajat, beletettem a mustárt, és még egy kis paprikaport, meg a frissen aprított petrezselymet.



2017. szeptember 2., szombat

A bundáskenyér, ami sose látott tojást

Lőrinc egyik kevenc reggelije a bundáskenyér, ezért azt csináltunk ma neki Arankával. Csupa szeretetből. Szerintünk. Szerinte meg nem, ezért megmakacsolta magát, és nem volt hajlandó enni belőle... Csak azért, mert szerinte nem szeretetből csináltuk, mivel én morogtam vele előtte, meg közben is. Próbáltam küzdeni, és megszereztem a pirítósát, de elveszítettem a küzdelmet, mert továbbra sem volt hajlandó enni belőle, így visszakerült a tányérjára a pirítós. Végső soron mi jól jártunk, mert 2 szelettel többet ehettünk, és még a délelőtt hazaérő Bálintnak is jutott belőle, akinek persze ízlett (Mondjuk, neki mi nem ízlik...)
Nos, perpatvar ide, vagy oda, azon kívül, hogy nagyon finom ez a vegán bundáskenyér, mint fehérje is teljes értékű, a hüvelyes és a gabona komplettálódása miatt.


Hozzávalók:
  • csicseriborsó liszt
  • bors
  • zúzott fokhagyma (helyette hinget használtam)
  • kurkuma 
  • olaj vagy kókuszzsír a sütéshez
  • szeletelt kenyér 
Azért nem írok mennyiségeket, mert több részletben csináltuk, 2-3 evőkanálnyi lisztet használtunk először, aztán tettünk még mindenből, ahogy fogyott a massza.
A lisztet és a fűszereket annyi vízzel kevertük el, hogy folyadék sűrűségú (hígságú) legyen (kezdőknek: felvert tojás állagú).

Felforrósítottuk az olajat, belemártottuk a kenyereket a masszába, és mint a megszokott bundáskenyeret szokás, kisütöttük olajban. Papírtörlőn leitattuk a felesleges olajat, és aki hajlandó volt rá, az evett belőle.


Azóta is mantrázom: jóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyokjóanyavagyok

2017. augusztus 19., szombat

Újra vegetáriánus fasírt.

Ezúttal füstölt tofuból, zöldbab főzelékkel. A tofu és a zöldbab hüvelyes, a fasírtba gyúrt teljes kiőrlésű kenyér és a habarás gabona, tehát teljes értékű fehérje születik. Mi kell még hozzá? Hááát, az íz, meg az illat, aminek szintén nem voltunk hiányában. A füstös tofuhoz egy kis bors, minimális fűszerpaprika és fokhagyma (nálunk helyette hing, hogy L. is ehessen belőle). A zöldbabfőzelék pedig ezúttal "magyaros" (nos, ezen vacakoltunk egy kicsit, mert nálunk ez eddig hófehér volt, és tartottunk a komfortzónán kívüliségtől, de szerencsésen belül maradtunk), így a minimális lecsóalap és a fokhagyma (ebből nem eszik L, mert a "tömény" zöldbabot nem szokta szeretni, de pl. a zöldbabos rizst szereti) ízessé és illatossá tette.

A fasírt hozzávalói (15 db lett belőle):
  • 40 dkg füstölt ízű tofu
  • 2 db zsemle nagyságának megfelelő mennyiségű, teljes kiőrlésű szikkadt kenyér
  • 1 evőkanál útifúmaghéj (ez ne ijesszen el, ha nem jutsz hozzá, és eszel tojást, akkor abból 1 db)
  • 1-2 evőkanálnyi szezámmag (el is maradhat)
  • őrölt bors
  • pici fűszerpaprika
  • 1-2 cikk zúzott fokhagyma (helyette nálunk hing)
  • zsemlemorzsa 
  • olaj a sütéshez
Tudvalévő, hogy kényelmes vagyok, ezért én a fasírtnak valókat - a petrezselyemzöld, zsemlemorzsa és az olaj kivételével mindent - beletettem az aprítógépbe és összekevertem. Persze mindez egy villával, vagy kézzel is kivitelezhető.
A masszába belekevertem a petrezselyemzöldet, és azután 15-20 percig állni hagytam, hogy az útifűmaghéj  megduzzadhasson.

Kigombócoztam, ellapogattam a gombócokat és zsemlemorzsába forgattam a fasírtokat.

Forró olajban oldalanként kb. 3 percig sütöttem úgy, hogy amikor beletettem a fasírtokat a serpenyőbe, akkor levettem a lángot takarékra, és az átfordításkor ismét felvettem.
Papírtörlőn leitattam a felesleges olajat.






2017. augusztus 13., vasárnap

Csicseriborsó fasírt

Tegnap óta lamentálgatok. Valaki azt mondta, aki húsmentesen étkezik, ne akarjon húst pótolni, egyen autentikus vegetáriánus ételeket, és indiai ételekre gondolt. Aztán valaki elmondta, hogy a magyar konyhában is igen nagy részt foglalnak el a vegetáriánus ételek, hiszen az átlagember esetében nem volt divatja a régmúltban a húst hússal evésnek. Én - és még más is- meg azt mondom, mindenki egyen a saját pénztárcája, a saját ízlése és szükségletei, igényei szerint, és ne a mások szokásait kritizálja.


Úgy adódott, hogy a tegnapi főzőnapomon többnyire nem autentikus magyar ételek készültek (édeskrumpli-brokkoli curry, lencseszószos spagetti, pirított sonkás-sajtmártásos tészta, talán a fokhagymás - köményes sült tarja lett volna az, de tettem hozzá mustárt is...), ez a csicseriborsó fasírt sem az. Viszont finom, teljesértékűvé is vált a a fehérjekomplettálás (gabona és a hüvelyes együttese) által, és kevés vele a munka is, és nem látom jelentőségét annak, hogy magyaros, vagy sem, persze szempont azért a minél kisebb ökológiai lábnyom.
Egyedüli probléma a szezámmagba mártogatás, mert nem tapad tökéletesen, és belehullik az olajba sütés közben. Ha ennek a kiküszöbölésére ad valaki jótanácsot, azt megköszönöm!


Hozzávalók (16 db lett belőle):
  • 2 doboz (400 g-os) csicseriborsó konzerv (vagy kb. 0,5 kg főtt csicseriborsó
  • 1 bögrényi leforrázott zabpehely (annyi forróvizet öntök rá, amennyi éppen ellepi)
  • 1 evőkanálnyi csicseriborsó liszt
  • 1 evőkanányi telje kiőrlésű tönkölybúza liszt
  • 2 evőkanálnyi porrá őrölt pirított szezámmag (elmaradhat)
  • 2 cikk fokhagyma (helyette hinget használtam)
  • őrölt bors
  • 2 kávéskanálnyi garam masala (ettől érdekesebb az íze, de ha nincs, akkor még 2 cikk fokhagyma és plusz bors, úgy is tökéletes az ízvilág)
  • felaprított petrezselymzöld és korianderzöld (én szárítottat használtam, és el is hagyható)
  • pár dkg nyers szezámmag 
  • zsiradék a sütéshez, most épp étolaj)
Azzal kezdem, hogy leforrázom a zabpelyhet. Amíg ázik, a többi hozzávalót (a nyers szezámmag és a zöldek kivételével) beleteszem az aprítógépbe (ha nincs gép, akkor egy tálban krumplitörővel is összenyomkodható), előkészítem a serpenyőt, amiben sütni fogom, öntök bele egy ujjnyi étolajat, és ráteszem egy kistányérra a szezámmagot, és kibélelek egy edényt papírtörlővel, ami majd leitatja a fölösleges zsiradékot.

Ekkorra nagyjából felszívja a vizet a zabpehely. Ha esetleg még tocsog egy kicsit, akkor kinyomkodom belőle a vizet, és beleteszem az aprítógépbe a többi hozzávalóhoz. Bekapcsolom a gépet, de nem túl sokáig forgatom, csak annyi ideig, hogy éppen összekeverje a bennelévőket, mert akkor épen marad pár szem csicseriborsó, amire ráharapunk majd és így nem olyan "unalmas" a rágcsálás.

A masszát kiöntöm egy tálba, és belekeverem a zöldeket. Azért ilyenkor szoktam, mert ha hamarabb tenném bele, akkor az aprítógép megőrölné, és akkor halványzölddé válna a massza, így meg szépen látszanak a levéldarabkék). Ekkor bekapcsolom a gázégőt, épp felforrósodik az olaj, mire az első 4 fasírt elkészül, de persze előre is kigombócozható.

Gombócokat formálok a masszából, ellapogatom a kezeim között, és mindegyiket belemártom a szezámmagba, és beleteszem a fasírtokat a felforrósodott olajba. (Én négyesével szeretem csinálni, hogy a saját párája ne puhítsa a fasírtokat és könnyen forgatható legyen.) Leveszem takarékra, és mindkét oldalát 3 percig sütöm úgy, hogy a megfordítás után felveszem a lángot.

Ez így tökéletes szendvicsbe, ne adj' isten hamburgerpogácsaként is funkcionálhat, de főzelékre feltétnek, vagy csak úgy, a tálból kikapkodva eszegetni is nagyon jó. Az a fajta húsmentes étel, ami után a húsfanoknak sincs hiányérzetük.








2017. augusztus 6., vasárnap

Gyors reggeli


Közismert közhely, hogy a látszat néha csal. Nos, ez itt egy látszathalmaz. Ha a bejegyzés időpontját nézzük, akkor ebédnek tűnik, de az az igazság, hogy mi az imént reggeliztünk. Azt gondolná az olvasó, hogy a blog az enyém, így tehát én csináltam az ennivalót, de közben Bálint etetett meg minket ma "reggel" (ezeket ne reklámozzátok, mert vannak emberek az életemben, akik nem nézik jó szemmel, hogy nem feltétlenül reggel reggelizünk és nem délben ebédelünk, ergo erősödne a szunnyadni látszó érzés, hogy nem vagyok jó háziasszony és még egy normális ételt sem tudok csinálni), és még azt is tudni kell, hogy ez nem pizza, még akkor sem, ha látszólag annak tűnik.

Ezek pitákra rakott téliszalámi és chorizo vela szeletek, ilyen-olyan szószokkal, fűszerekkel sajttal. Tehát, "pakoldösszeamivanahűtőszekrénybenésegyélbelőlefinomat" alapon készült, és nagyon jó volt.



Hozzávalók, személyenként:
  • 1 db pita kenyér (kecskesajtos-olajbogyós-fűszeres kenyerek voltak, de persze a sima is megteszi)
  • 1 kiskanál fokhagymás chiliszósz
  • 1-2 evőkanál ketchup (ez most bolti, a Heinz 148 g paradicsomot használ 100 g ketcuphoz)
  • pár szelet téliszalámi, vagy chorizo vela (vagy bármi, ami van otthon)
  • bazsalikom
  • szurokfű (oregano)
  • kakukkfű
  • bors
  • 1 kisebb paradicsom felszeletelve
  • pár szelet mini mozzarella 
Bekapcsolta a sütőt 200 fokra, hőlégkeverésre.

A ketcupot és a chiliszószt összekeverte Bálint, és rákente a pitákra, szórt rá fűszereket, rárakosgatta kinek-kinek kívánsága szerint a téliszalámit, vagy a chorizot, rápakolta a paradicsom szeleteket, amire ismét fűszereket szórt, majd kirakta sajtszeletekkel.

10 percig sütötte.


Ha tetszett, amit itt láttál, mondd meg nekem, és oszd meg a facebookon, kérlek! :)